Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 3. szám - KUTATÓK ÉS LEVÉLTÁRAK - KAPOSI ZOLTÁN: A gazdaságtörténeti kutatások és a levéltári szolgáltatások (Gondolatok a kutatói vágyakozásokról)

KAPOSI ZOLTÁN A GAZDASÁGTÖRTÉNETI KUTATÁSOK ÉS A LEVÉLTÁRI SZOLGÁLTATÁSOK (GONDOLATOK A KUTATÓI VÁGYAKOZÁSOKRÓL) A gazdaságtörténettel foglalkozók számára a levéltárakban végezhető forráskutatás a szakma müvelése szempontjából alapvető fontosságú. Az eddigi magyarországi publikált gazdaságtörténeti kutatási eredmények (könyvek, tanulmányok) az esetek legnagyobb részében levéltári forrásokra épülnek. Világos ugyanakkor, hogy vannak s lesznek olyan gazdaságtörténetet kutatási területek, amelyek nem igénylik a levéltárak látogatását. Ilyenek például a statisztikai anyagokat elemző ökonometriai kutatások, az etnográfiai alapokra építő, avagy régészeti feltárásokon nyugvó gazdasági elemzések, az egy adott forrástípust feldolgozó (sajtó, oral history stb.) vizsgálatok, a szintetizáló jellegű gazdaságtörténeti összefoglalások, a gazdaságtörténeti tankönyvek stb. Mégis: a 19. század végétől egyre erőteljesebben megjelenő hazai gazdaságtörténet-írás esetében a kutatók kezdettől fogva nagy hangsúlyt helyeztek a levéltári források feltárására. Már a dualizmus korában kialakuló szemlélet is azt igényelte, hogy eredeti, döntően magyar vagy osztrák levéltárakban folyó levéltári alapkutatásokkal próbálják meg a leírhatónak vélt történeti valóságot visszaadni.

1 Különösen felerősödött ez a folyamat az 1930-as években az úgynevezett Domanovszky-iskola révén, amikor — német mintáknak megfelelően — az ekkor írt és megjelent (s a mai szemléletünket is nagyban meghatározó) uradalomtörténetek az egyes nagyobb családi levéltárak anyagának feltárásával készültek.

2 Ennek jelentősége részben azzal függ össze, hogy a magyar agrártörténet-írás hosszú időn keresztül az egyik legfejlettebb területévé vált a hazai gazdaságtörténet-írásnak. A levéltári források használata szempontjából persze a gazdaságtörténész sok esetben előnyben van a történettudomány más ágazatait kutatóval szemben. Arról van szó, hogy egy gazdaságtörténeti feldolgozást sokkal jobban befolyásolhat a levéltári forrás, mint mondjuk egy politikatörténeti tanulmányt. Nyilvánvalóan egy olyan világban, ahol az erkölcs, a hűség, az adott szó stb. még a napi viselkedésben is alapkategóriának számított, egy jószágkormányzói levél tartalma vagy egy bevételi és kiadási pénztárkönyv adata nagy valószínűséggel a valóságot tükrözte, s azt a gazdaságtörténészeknek általában nem nagyon kell kétségbe vonni. Persze néha-néha még így is előfordul, hogy a kutató rábukkan valami olyasmire, miszerint egy gazdasági beszámoló hamis, vagy csak fedőlevélnek készült, de ez ritkaság. Ezzel szemben — főleg a modern korokban — egy politikai tartalmú irat esetében a kutatónak mindig gyanakodnia kell, hogy esetleg nem fordítva kell-e értelmeznie az olvasottakat. Ez persze azt is jelenti, hogy a gazdaságtörténeti szakmunkák fokozottabban vannak ráutalva a levéltári adatok tömeges használatára, 1 A 19. század utolsó harmadában, nem utolsósorban az Országos Levéltár felállítása és a kutatók előtt való megnyitása miatt hatalmas mennyiségű forrásfeltárásra és adatközlésre került sor. Nincs lehetőségünk itt mindent megemlíteni, de emeljük ki ezek közül a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle tizenkét éven keresztül tartó megjelentetését, a Történelmi Tárba és a Századokba bekerült forrásokat, avagy a gazdaságtörténeti szaktudomány szempontjából Marczali Henrik és Acsády Ignácz müveit. 2 Domanovszky Sándor tanítványainak a „Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez" sorozatban jelentek meg a 16-18. századi magyarországi nagybirtokok gazdaság-és társadalomtörténetéről kötetei. Lásd például Wellmann Imre, Csapody Csaba, Bakács István és Jármay Edit, Gerendás Ernő, Komoróczy György, Berlász Jenő stb. máig gyakran hivatkozott munkáit. 10