Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 2. szám - EGYETEMI LEVÉLTÁRAK - KISSNÉ BOGNÁR KRISZTINA: A művészeti egyetemek levéltárai

Az újabb, jelentős változást hozó reform bevezetésére 1920-ban Lyka Károly vezetésével került sor. Az átalakítás legfőbb célja az oktatás egységesítése volt, ezért a tanárés művészképzésben az első két évben a hallgatók azonos tananyagot sajátítottak el. A képzés színvonalát emelte, hogy a tanárjelöltek alap-, majd szakvizsga letétele után szerezhettek oklevelet, illetve, hogy kötelezővé vált a nyári müvésztelepi gyakorlat. Az intézmény szervezeti felépítése is átalakult, a korábban egyszemélyi vezetőként működő igazgató helyett választott rektori tanács intézte az iskola ügyeit, élén a szintén választott rektor magnificus állt. 1930-ban a minisztérium által lefolytatott vizsgálat a reformokat jóváhagyta, csupán a középiskolai rajztanárképzés tanulmányi idejét emelte fel négyről öt évre.

5 A második világháború végének válságos időszaka után a művészeti felsőoktatást 1949-ben egységesen szabályozó minisztertanácsi rendelet a Magyar Képzőművészeti Főiskolát a képzőművészeti oktatás legfelsőbb fokú intézményévé nyilvánította. A központi szabályozásnak megfelelően az 1950-es évek elején került sor az oktatás új elvekre épülő átalakítására. A pontos tantervek alapján zajló öt éves képzés első két éve az alapok elsajátításának jegyében zajlott, majd a diplomamunka elkészítésével záruló három éves főtanszaki tanulmányokkal folytatódott. A tanárképzés átmeneti szüneteltetése miatt a végzett hallgatók művészdiplomát kaptak. 1964-től ismét a középiskolai tanárképzés került előtérbe, a hetvenes években pedig új tanszakok kezdték meg működésükétől974: tárgyrestaurátor, 1979: díszlet- és jelmeztervező)

6 Az ide-oda lendülő reformok az 1988-1993 közötti időszakban jutottak nyugvópontra. A változások eredményeként a növendékek öt éves egyetemi szintű képzésben vehetnek részt, amelynek végén művész- és tanárszakon egyaránt diplomát szerezhetnek. 1971-től az intézmény egyetemi rangú főiskolaként működött, 2000-ben pedig már nevében is egyetemmé vált. Az iratanyag sorsa és a szaklevéltár megalakítása A Magyar Képzőművészeti Főiskola az 1990-es évek legelején határozta el, hogy az intézményben őrzött — nagyrészt ismeretlen korú és mennyiségű — történeti értékű iratanyagát feltárja, rendezi, majd kéri a kialakított gyűjtemény szaklevéltárrá nyilvánítását. A munka megkezdése előtt leginkább a különböző tanulmányi nyilvántartások létezéséről állt rendelkezésre információ, hiszen ezeket a forrásokat a napi ügyvitel során rendszeresen használták.

7 A rendezés során nyilvánvalóvá vált, hogy az 1950-es évek elején az intézmény korábbi működése során keletkezett iratanyagok megőrzésével kapcsolatban jelentős szemléletváltozás következett be. A dokumentumok megsemmisülését a második világháború után kialakult papírhiány miatt lebonyolított kötelező erejű, országos körű iratselejtezés is elősegítette. Hozzájárult még a pusztuláshoz, hogy az új hatalom képviselőinek szemében a megmaradt anyagnak csak az része számított értékesnek, amely a korábbi rendszer negatív oldalainak, embertelenségének, irredentizmusá5 Hat évszázad, 183. 6 Képzőművészeti repertórium, 8. 7 így pl. az Országos magyar királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde beiratkozási lajstromai, minősítési kimutatásai, a Szépművészeti Akadémia anyakönyvi és minősítési lapjai, a Rajztanárképző Főiskola származási és minősítési lapjai, az Országos magyar királyi Képzőművészeti Főiskola származási és minősítési lapjai, illetve polgári iskolai és középiskolai rajztanárok törzskönyvei. Ld. Magyar Képzőművészeti Egyetem Levéltára 11. fond. Hallgatói beiratkozási nyilvántartások 1876-1976. 43