Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 2. szám - EGYETEMI LEVÉLTÁRAK - VARGA JÚLIA: 50 éves az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára

Levéltár elfogadta a kínálkozó lehetőséget: miután a volt egyetemi nyomda Maglódi úti épülete a nyomda elköltözése miatt megürült, az egyetem ezt felajánlotta a Levéltár számára. Az épület funkcionális átalakítása után két ütemben, 2005 őszén és 2007 őszén a teljes iratanyagát kiköltöztette a Maglódi útra, ahol fennállása során a Levéltár először jutott egy teljesen önálló, saját épülethez. Az épület mintegy 800 m

2-en öt nagy raktárhelyiséggel, kutatóteremmel, több irodával, szociális helyiségekkel rendelkezik. A raktárak mintaállványozottak (egyikük tömör polcrendszerrel), ahol a mintegy 1300 fm irat elhelyezése mellett további gyarapodásra is van kapacitás. Az egyetem levéltári anyagának alakulása, segédletek Napjainkra az Egyetemi Levéltár léte és tevékenysége igazolja, hogy túlzás volt az az 1970-es évek közepéig elterjedt nézet, miszerint a nagyszombati, majd budapesti tudományegyetem forrásai teljesen elpusztultak. Igaz, hogy 1956-ban, az Országos Levéltárban valóban pótolhatatlan károsodás érte az iratanyagot, elpusztultak az elsődleges, az egyetem működése során keletkezett iratsorozatok, de azóta a kutatás feltárta, hogy egyrészt a pusztulás sem volt teljes, nem került be minden anyag az Országos Levéltárba, másrészt felfedezték azokat a másodlagos forrásokat, amelyek a legkülönbözőbb hazai közgyűjteményekben megmaradtak és amelyek sokszor kiegészítik ismereteinket az egyetem történetéről. Megemlítjük az egyetem nagyszombati korszakára vonatkozó jezsuita rendi forrásokat, amelyek egyházi és világi gyűjteményekbe, kézirattárakba, vagy akár határon túli közgyűjteményekbe szóródtak szét. A kiegyezésig terjedő következő korszakban már bizonyos egyetemi szervezeti egységek iratai részben vagy teljesen megmaradtak, mint az Egyetemi Könyvtáré, a Botanikus Kerté, a Hittudományi és az Orvostudományi Karok iratai, ezen kívül rendelkezésre állnak az egyetem országos főhatóságainak, az oktatásügy irányító szerveinek iratai. A legnagyobb pusztulás az 1867 és 1900 közötti iratanyagot érte, amely időszakból nemcsak az egyetem iratai, hanem még a főhatóság, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1916 előtti irattára is elpusztult. A 20. század első felének, különösen a két világháború közötti időszaknak az iratai már majdnem hiánytalanul megmaradtak, az elpusztult Egyetemi Tanács üléseiről készültjegyzőkönyvek kiegészíthetők a teljesen megmaradt kari anyagokból. Az 1945 utáni időszak dokumentumai már hiánytalanul rendelkezésre állnak. A levéltári anyag gyarapodása az eltelt fél évszázadban három nagyobb hullámban történt, mindig a Levéltár lehetőségeinek, szervezeti fejlődésének megfelelően, egy-egy gyarapítási időszakot pedig általában a már rendezett anyag ismertetése, segédlet-készítése zárt le. Az Egyetemi Levéltár történetének első 25 évében a Levéltár begyűjtési lehetőségei jóval szerényebbek voltak, egyrészt csekély — egy, majd két fős — személyi ellátottsága miatt, másrészt mert ekkor még az egyetemi köztudatban az egyetemi levéltár fogalma és szerepe kevéssé volt elismerve, az egyetemi forrásanyag jelentőségének felismerése még váratott magára. A hetvenes évek végéig a Levéltár csak a központi szervezeti egységek és néhány megszűnt egyetemi intézmény iratanyagának átvételére vállalkozhatott, ez lényegében a mostani első tizenöt fondot jelentette. 1978-ra kialakult egy kb. 215 ifm iratot őrző, jól kutatható levéltári gyűjtemény, amelynek első szakrendjét dr. Papp 35