Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - Toronyi Zsuzsanna: A magyarországi zsidó múlt dokumentumai a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban / 24–33. o.

dokumentumgyűjtemény segítette. 20 Ugyanakkor a tudományos munka sem szünetelt: a magyar zsidó történetírás szimbolikus művének, Kohn Sámuel 1884-ben megjelent, a magyar zsidókat a honfoglaló magyarsággal együtt érkező kazárok leszármazottainak tartó műve 21 kéziratban a múzeum állományában lévő folytatását tervezték sajtó alá ren­dezni. (Ezzel nem készültek el, a kötetet 1997-ben jelentette meg levéltárunk. 22 ) A Zsidó Múzeumban a korábbi „emancipációs álom" az első zsidótörvények korsza­kával véget ért. Az asszimiláció és a magyar-zsidó együttélés csődjét jelentő diszkrimi­natív törvények után a zsidó közösség egyre inkább magába fordult, s próbálta korábbi értékrendszerét a belső zsidó értékek felé alakítani. Az ortodox-neológ törésvonalon meghatározott múzeumi irányvonal helyett előtérbe került a meglévő értékek dokumen­tálása, s újra megfogalmazták a néprajzi gyűjtés és a történeti gyűjtemény fejlesztésének szükségességét. „Múzeumunk kettős célt kíván szolgálni: (...) Belső megerősödésünket, a zsidó vallási, népi élet ismertetését és megbecsülését terjeszteni. Másrészt a magyar zsidó múlt históriai emlékeivel pedig bizonyítjuk történelmi jogunkat e haza földjén. " 23 A múzeum dolgozói vidéki gyűjtőkörutakat tettek, melyek során a 18. században je­lentős Zsámbék közösségétől be tudták gyűjteni a régi hitközségi jegyzőkönyveket, más közösségek, pl. Paks, Gyönk, Bonyhád és Hőgyész nem adták a múzeumnak értékeiket ­itt „gazdag anyaggal, de meg nem értéssel" találkoztak a múzeum munkatársai. 24 Ugyanakkor az elsősorban múzeumi, és nem levéltári szemléletüket jellemzi az a tény, hogy a zsámbéki iratanyagnak csak egy kiválogatott részét, elsősorban a régebbi jegyzö­könyveket gyűjtötték be az utolsó pillanatban, 1943-ban. Ugyanekkor a tárgyak jelentős részét ládákba csomagolták, és elrejtették a Magyar Nemzeti Múzeum pincerendszeré­ben. A legértékesebbnek tartott iratokat azonban — köztük a Fredman oklevelet — bankszéfben helyezték el, ahonnan azok soha sem kerültek elő. Ezt követően a további iratbegyüjtésre nem volt mód, a német megszállás után a vi­déki magyar hitközségek tagjait gettóba zárták, majd 1944 koranyarán deportálták. Az élettől való megfosztással párhuzamosan zajlott a magyar zsidók gazdasági kifosztása, 25 melynek része volt a hitközségi vagyonnak, kegytárgyaknak és az iratanyagnak a lefog­lalása is. Az 1944. június 16-án kelt belügyminisztériumi rendelet értelmében a feloszla­tott zsidó egyesületek könyvtárát és irattárát a Zsidókérdést Kutató Magyar Intézetnék kellett átadni. A ZSKMI pontos intézménytörténete még nem ismert, de bizonyosnak lát­szik, hogy a rendeletnek ezt a pontját nem hajtották végre lelkiismeretesen. Elképzelhe­tő, hogy a feloszlatott egyesületek székházaiban, vagy valamelyik tag lakásán talált és lefoglalt iratok végül a vármegyei közigazgatásban kötöttek ki, ahonnan már nem volt idő továbbküldeni. 20 Az Országos Magyar Zsidó Múzeum jelentése. Előterjesztette az 1940. évi rendes közgyűlésen DR. MUNKÁCSI ERNŐ ügyvezető igazgató. IMIT Évkönyv, 1940. 21 KOHN SÁMUEL: A zsidók története Magyarországon. Pest, 1884. Kohn Sámuel történetírói működéséhez ld.: MUNKÁCSI ERNŐ: Dr. Kohn Sámuel történeti munkáinak jelentősége. Klny. a Kohn Sámuel emlékkönyvből. Budapest, 1942., valamint: SCHWEITZER JÓZSEF: Kohn Sámuel és a magyar zsidó történetírás két évszázada." In: KOHN SÁMUEL: Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez. Budapest, 1990.1-XI. 22 Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. Szerk.: FROJIMOVICS KINGA— SCHWEITZER GÁBOR. Budapest, 1997. 23 Az Országos Zsidó Múzeum igazgatóságának jelentése az 1942-43. évről. In: Libanon, VIII. évf. 1943. 4. szám. 112-118 24 Az Országos Zsidó Múzeum igazgatóságának jelentése az 1942-43. évről. In: Libanon, VIII. évf. 1943. 4. szám. 112-118. 25 Vö.: KÁDÁR GÁBOR—VÁGI ZOLTÁN: Aranyvonat. Fejezetek a zsidó vagyon történetéből. Budapest, 2001. 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom