Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 1. szám - MÉRLEG - Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna: A Szász tükör magyarországi megjelentetéséről: Eike von Repgow: A Szász tükör. Közread. Blazovich László, Schmidt József. A kísérőtanulmányokat németre ford. B. Csilics Éva. Szeged, 2005 / 87–90. o.

nokat és ingóságokat mind megkapták, a lányok csak az anya különvagyonából örököltek. A lovagi rendű férfiak harci felszerelésüket a legközelebbi férfi rokonukra hagyták, ez különös jelentőséggel bírt abban a korban. A településtörténet hazai szakértőjeként ismert kutató tanulmányában kiemeli, hogy a jogkönyvben gyakoriak az utalások a falusiak életének kereteire, az együttélés szabályaira, tehát alapvetően fontos forrásként tekinthető a tükör e szakterület kutatói számára is. A középkorban a törvénykezés joga és kötelessége a legfőbb bírói hatalom szintjén az uralkodót illette meg, aki e hatalma gyakorlásának jogát részben átadta a fejedelmeknek, grófoknak, a helyi bíráskodás pedig a falusi bírók tiszte volt. Az eljárásjog korabeli elemeinek gazdag tárháza tárul fel a Szász tükörben. A grófság bírósága évente három alkalommal ülésezett. A tárgyalást a gróf vagy a képviselője vezette, a bírósági körzet birtokosai közül kerültek ki az ülnökök, akik javasolták az ítéleteket a szokásjog alapján. Jelen volt az illetékes falusi elöljáró és az ítéletet végrehajtó törvényszolga. Az eljárási forma betartását szigorúan előírták. A bírói idézés, a tárgyaláson kötelező formális kérdések, a feleket képviselő szószólók megválasztása, a bizonyítási folyamat, a vád, a tanúskodás, az eskü és az ítélethozatal kötött formái a korabeli vádelvü (accusatorius) bírósági eljárásra utalnak. A bíró a szabályosságra felügyelt, a bírótársak az ítéletet találták meg, a felek állításuk bizonyításáért küzdöttek, nem az igazságért. Az ítéletet az ülnökök javasolták. Bizonyítási eszközként a tanúk esküi, az oklevelek, a helyszíni szemlék és az istenítéletek szolgáltak. A szász jognak a hazai ítélkezésre gyakorolt hatását ismerve Blazovich László tanulmányában felveti a kora középkori magyar bíróságok munkájában fellelhető — a szász törvénykezéshez hasonló és attól eltérő — vonások újragondolásának kérdését, ami további kutatásokra ösztönöz. A hűbéri társadalomra jellemző sajátosságként utal az elemző arra, hogy nem volt állami, tartományi és helyi hivatalos bűnüldözés, rendőr vagy börtön, így az adott közösség büntetett. A tartományi és társadalmi béke, a rend megőrzése általános érdeknek számított, a magánélet békéjét megzavarókat büntették, a birodalmi Acht a közösségből kitaszítottjognélkülivé nyilvánította a béketörőt, akit egy év és egy nap után bárki elfoghatott, és büntetés nélkül meg is ölhetett. A Szász tükör a középkorban általánosnak mondható két jellegzetes büntetési rendszer meglétét mutatja: a kártalanítás és a testi kínzás különböző formáit. Repgow a hübérjogról szóló könyvében a hadi szolgálatot teljesítők jogrendjét írta le. Túllépve a szász jogviszonyokon felvázolta a birodalom hét fokozatú hadipajzsrendjét, ami egyúttal társadalmi állást is kifejezett. Részletezte a német hűbéri jog dologi és személyi intézményeit és a hűbéri bíróságok működését. A Szász tükör sok kéziratos variációja terjedt el Közép-Európában a 13-16. században. Magdeburgból kiindulva felső-német nyelvre lefordítva használták fel a Német tükör és a Sváb tükör elkészítéséhez (1275-76). A magdeburgi jog kelet felé terjedése nyomán készült el latin, cseh és lengyel fordítása. Jogszemlélete és cikkelyei a 14. század folyamán Hamburgtól Augsburgig és Kölntől Krakkóig elterjedtek, sorban megszülettek a kor fontos jogkönyvei, köztük a Görlitz-i jogkönyv, a boroszlói tartományi jogkönyv, a berlini jogkönyv, a Wislica-i Statútum, a Lett tükör, a rigai városjog. A Rajna mentén Köln közvetítésével terjedt, így keletkezett a 15. század végén a Holland Szász tükör. A Szász tükör és a Szepességjoga című tanulmány azt bizonyítja, hogy a szász-magdeburgi jog a Magyar Királyság területére, a Szepességbe a német hospesek révén jutott 89