Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 1. szám - MŰHELY - Vajda Tamás: Forradalmi diákmozgalmak Szegeden: eseménytörténet napról-napra / 69–77. o.

zás mellett egyéb formái is elterjedtek a tiltakozásnak: sok fiatal politikai indokok alap­ján növesztett szakállt. Ezért a karhatalmisták valóságos vadászatot folytattak a szakállas egyetemisták ellen. Mindennaposak voltak az erőszakos szárazon borotválások és rend­őrségi előállítások. 19 A karhatalmi akciók, az erőszakoskodások még január elején is aka­dályozták a tanítás megkezdését. 20 Végül január 16-án — az oktatási kormánybiztos ren­delkezésére — újraindult a szegedi felsőoktatás, de az első napokban városi átlagban a hallgatóknak csak 60%-a jelent meg. A szegedi rendőrség és karhatalmi erők fokozott éberséggel végezték az egyetemisták és főiskolások megfigyelését, napi hangulatjelenté­sek tucatjait készítették. Februárban a diákok képviselői a Münnich Ferenc miniszterel­nök-helyettessel való találkozón ígéretet kaptak számos diák jóléti- és oktatási igényük megvalósítására. A diákok többsége ennek hatására lassan feladta szembenállását, tanul­ni akart. Március 21-én országosan is zászlót bontott az MSZMP új, egységes ifjúsági szerve­zete, a KISZ. Miután megalakították helyi szerveit, elkezdődött az októberi-novemberi eseményekben főszerepet játszó, többnyire MEFESZ-es fiatalok elleni megtorlás. Szigeti József, oktatási miniszterhelyettes április 19-i belső rendelkezésében előírta, hogy a főis­kolai igazgató vagy az egyetemi rektor az MSZMP és a KISZ helyi képviselőinek bevo­násával alakítson fegyelmi bizottságokat az 1956-os eseményekben résztvevők felelős­ségre vonására. 21 Ezt követően az egyetemeken és a főiskolán megindultak a sorozatos fegyelmi eljá­rások. Szegedről 17 egyetemi oktató disszidált, 25 oktatót fegyelmivel távolítottak el a felsőoktatásból, s további 25 főt sújtottak lefokozással és írásbeli megrovással. A nappali tagozatos hallgatók közül 62-en disszidáltak, 29 fiatalt az ország összes egyeteméről és főiskolájáról kizártak, 41-et pedig súlyos fegyelmi megrovásban részesítettek. Ezek az adatok három további észrevétellel egészíthetők ki: számos tanárt — a megtorlás eny­hébb módjaként — kényszernyugdíjaztak (pl. Prinz Gyula, Eperjessy Kálmán), 4 egyete­" A rendőrség és a novemberben frissen felállított polgárőrség agresszív magatartásáról, az egyetemistákkal, főiskolásokkal és professzoraikkal szembeni erőszakoskodásról tanúskodik Baróti Dezső rektor december 20-i feljegyzése. Az erőszakos szárazon borotválásokra példa Kocsis György 1956. december 27-i vallomá­sa. Ld. PÉTER LÁSZLÓ: A Szegedi Tudományegyetem az 1956-i forradalomban. Szegedi Műhely XL. (2001) 169-170. és PÉTER LÁSZLÓ: 7956 előtt, alatt, után. Szeged, 2006. 64-66. 20 A Természettudományi Kar 1957. január 4-i ülésén megállapították: „olyan atrocitásokról van tudomásunk, amelyek miatt jogosan merül fel az aggodalom a félévkezdéssel kapcsolatban. Az atrocitásokról dr. Münnich Ferencet a fegyveres erők miniszterét tájékoztattuk, aki Ígéretet tett, hogy haladéktalanul bizottságot fog kül­deni Szegedre, amely a karhatalom működését felülvizsgálja és a túlkapásokat azonnal megszünteti. A meg­ígért bizottság vizsgálati tevékenységéről ez idő szerint az egyetemi szerveknek még nincs tudomásuk, ezért aggályos a hallgatóság megérkezése. - Bármennyire igyekszik a professzorátus és az asszisztencia a hallga­tóságot óvni, elkerülhetetlen, hogy a karhatalmisták diákellenes, de mondhatjuk egyetemellenes megnyilvá­nulásafolytán ne kerüljön sor atrocitásra" 21 A professzorokat sújtó intézkedésekről az oktatási miniszter által fegyelmi biztosként Szegedre küldött Trencsényi-Waldapfel Imre, valamint Wagner Richárd, tanszékvezető egyetemi tanár; Szalay István, tanszék­vezető docens és Csákány Béla, a Rektori Hivatal frissen kinevezett titkára intéztek. A docensek és alacso­nyabb tudományos fokozattal rendelkező oktatók, valamint a hallgatók fegyelmi ügyeinek lefolytatására szervezett a fegyelmi bizottság elnöke a Szegedi Tudományegyetemen Wagner Richárd lett. A bizottság tag­jai: Kalocsai Dezső, a Marxizmus-Leninizmus Tanszék vezetője, Krajkó Gyula, a Politikai Gazdaságtan Tanszék tanársegéde — korábban (1954-1955) az MDP Egyetemi Pártbizottságának titkára —, és Sípos Ala­dár főelőadó. A Pedagógiai Főiskolán Lemér Károly szervezte meg a fegyelmi bizotságot: Elnöke: dr. Zsámbéki László, tanszékvezető főiskolai docens volt. Tagjai: az MSZMP képviseletében Nagy Pál, főisko­lai tanársegéd, a KISZ képviseletében Szobácsi Jenő főiskolai hallgató, valamint a Tanulmányi Osztály kép­viseletében Kissfaludi Melinda előadó. 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom