Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 1. szám - MŰHELY - Erdész Ádám: A felejtés stációi: 1956 emlékezete / 52–59. o.

kat folytatni akarja. Ezzel szemben az 1960-as években szép lassan elindult az emlékek elfojtása, majd pedig a felejtés. A változásokat legpontosabban a börtönből szabaduló elítéltek regisztrálták. Eörsi István visszaemlékezésében különösen nagy figyelmet szentelt ennek a kérdésnek. „Bennünk konzerválódott 56 — írta —, mert az összezártság morális fegyelme nem engedélyezett lazítást, és mert alternatívaként csak a teljes züllés kínálkozott. A falakon kívül azonban az élet száguldott a konszolidáció felé.... Mi pedig egy gyökeresen megváltozott környezetbe szabadultunk, felkészületlenül. "

5 A felejtés a Magyarországol távolról szemlélő külföldinek is feltűnt: 1986-ban — annak ellenére, hogy ekkorra már halkan megindult egy új diskurzus — az AFP francia hírügynökség újságírója a forradalomról szólva arról tudósított, hogy Magyarországon 1956-ot illetően a „lakosság egyfajta önkéntes emlékezetkihagyásban szenved. '* Hogy a hetvenes években a fiatalabb generációtól milyen messze volt 1956 emléke azt talán legjobban az tükrözi, hogy a szerveződő demokratikus ellenzék sem tekintette a maga előtörténetének az 1956-os forradalmat. Kende Péter egy Csizmadia Ervinnek adott interjúban említette, mekkora meglepetés volt számára, hogy amikor 1979-ben Kis Jánossal és Bence Györggyel Kolozsváron találkozott, azok mennyire tájékozatlanok voltak '56 valódi jelentőségét illetően: „ 56-ról sok szó esett, talán azért is, mert ebben az időben barátainknak nem volt nagyon jó véleménye róla. Az ő véleményük szerint 56 alapjában véve a háború utáni korszak lezárása volt. 56 után kezdődött a szocialista Magyarország igazi története, és voltaképpen e kérdés körül volt a legkeményebb nézeteltérésünk. Én azt próbáltam elmagyarázni nekik, hogy egy magyarországi szellemi ellenzék csak 56-tól indulhat el. ... Elmondtam, óriási tévedésben vannak, ha 56-ot valami régiségnek könyvelik el. ... Egy egész csöppet hitetlenkedve, de érdeklődéssel hallgatták. "

7 A felejtés okainak kutatását a forradalmat követő terrorral kell kezdenünk. Ma már elég pontosan ismerjük a megtorlás következményeit. A megtorlások során jogerős halálos ítélettel 229 embert végeztek ki.

8 Ám az áldozatok száma valójában meghaladja a 400 főt. Kahler Frigyes kutatásai szerint a forradalomban való részvétel miatt összesen 16 748 személy ítéltek el. Más források szerint 26 621 személyt sújtott marasztaló ítélet.

9 A bebörtönzöttek mellett — Szakolczai Attila kutatásai szerint — mintegy 13 000 főt internáltak.

10 Horváth Miklós a veszteségeket összegző tanulmányában a következő megállapításra jutott: „ ... a forradalmat követő —jogi eszközökkel végrehajtott — megtorlás egy folyamat részeként értelmezhető, de az '56 előttinél sokkal drámaibb, véresebb volt."

u Békés megyében, ahol a forradalom nagyobb konfliktus nélkül, mondhatni „rendben" zajlott le, 1957. május 18-ig 1946 őrizetbe vételt foganatosítottak.

12 A megyében 688 személyt ítéltek el forradalmi cselekmény miatt.

13 A megyei megtorlások rendjét áttekintve elég világos, hogy mind az ítéletek meghozatala, mind pedig az internálások 5 EÖRSI ISTVÁN: Emlékezés a régi szép időkre. Budapest, 1988. 156-157. 6 Egy propagandakampány kínos kudarca. Békés Megyei Népújság, 1986. nov, 5. 7 A magyar demokratikus ellenzék (1968-1988). Interjúk. Készítette: CSIZMADIA ERVIN. Budapest, 1995. 46—47. 8 SZAKOLCZAI ATTILA: AZ 1956-OS forradalom és szabadságharc. Budapest, 2001. (Továbbiakban: SZAKOLCZAI.) 92. 9 HORVÁTH MIKLÓS-TULIPÁN ÉVA: In memóriám 1956. Budapest, 2006. (Továbbiakban: HORVÁTH-TULIPÁN.) 74. 10 SZAKOLCZAI , 93. 11 HORVÁTH-TULIPÁN, 74. 12 Rendőrségi jelentés az ellenforradalmi erőkkel szembeni ... fellépés számszerű eredményeiről. In: Békés megye 1956-ban. I. Szerk. ERDMANN GYULA. Gyula, 2006. (Továbbiakban: ERDMANN.) 621. 13 ERDMANN, 43. 54