Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 1. szám - VISSZATEKINTÉS AZ 1956. ÉVI FORRADALOM 50. ÉVFORDULÓJÁRA - Cseh Géza: A Kádár-kormány hangja: levéltári források és visszaemlékezések a szolnoki rádió 1956-os szerepéről / 37–42. o.

A rádióműsor ellenőrzésén kívül hivatalosan a Szabad Nép kiadását is ők végezték. A lap november 6-ától 11-éig jelent meg. Noha Kádár Jánost nyíltan nem támadta, a „Rákosi­Gerő-klikk hibáiról" mélyen hallgatott, és mindenért a „belső és külső reakciót" tette fe­lelőssé. Az Andics-Berei-csoportot többen afféle tartalékcsapatnak, sőt árnyékkormánynak tekintették, s erre célzatos és sejtelmes kijelentéseikkel elsősorban ők adtak alapot. Filep István gimnáziumi tanárnak, az 1956-os Karcagi Híradó szerkesztőjének memoárjában olvashatjuk, hogy november 5-án Andics Erzsébetet felkereste Szolnokon, aki közölte vele, hogy „...voltaképpen ők a kormány, de még nem vették át a hatalmat. A Kádár-kor­mány csak ideiglenes megoldás... Mindenkit vissza kell helyezni a funkciójába. Az egyéb­ként nem biztos, hogy Rákosi elvtárs hazajön. " I7 Tiszai Lajos újságíró szerint Bérei An­dor pedig többször is hangoztatta: „Ami Kádárnak nem sikerül, majd megcsináljuk mi. " Tiszai ebből ugyancsak arra a következtetésre jutott, hogy a szovjet pártvezetés a megye­házán tevékenykedő csoportnak tartalékszerepet szánt, amelyet előtérbe lehet állítani, ha Kádár Jánossá.] történik valami, vagy nem az ő szájízük szerint cselekszik. 18 Andics Erzsébet, Bérei Andor, Egri Gyula, Hidas István és Vég Béla neve Horváth Imre külügyminiszter által november 3-án este, Moszkvában készített feljegyzésben is előfordul, mégpedig igencsak érdekes felsorolásban, párhuzamosan a Kádár-kormány tagjai mellett, 19 noha egyikük sem lett az új kormány tagja. A forradalom leverése utáni feszült helyzetben valóságos alternatívát aligha jelenthettek ezek a közismerten sztálinis­ta, lejáratódott személyek, de Kádárt zsarolhatták velük, és az sem kizárt, hogy a szovjet pártvezetésben Malenkov, Molotov és Kaganovics nevével jelzett ortodox csoport tagjai­nak tényleges politikai elképzelései voltak velük. Mivel azonban az új kormány helyzete valamelyest stabilizálódott, és Moszkvában is meggyőződhettek Kádár János politikai megbízhatóságáról, Bereiék lapját betiltották, és november közepén emigrációba kény­szerítették őket a Szovjetunóba. 20 Varga Viktória visszaemlékezése szerint a szolnoki rádiósok a Kossuth-műsor szer­kesztésében a Budapestről telexen kapott híranyag feldolgozásával néhány napig még november 8-a. után is részt vettek. Bizonyára így is történt, mivel a szolnoki helyi adás csak november 77-én indult újra. A szolnoki hírek azonban a Kossuth-műsorból egy csa­pásra eltűntek. Az utolsó, szolnoki vonatkozású tudósítás november 8-án 14 54-kor került az éterbe Kádár János és a helyi funkcionáriusok találkozásáról, amikor a Moszkvából hazatért, újdonsült miniszterelnök először mutatkozott nyilvánosan Magyarországon. A találkozóra még 1956. november 4-én az esti órákban sor került a megyei pártbizottság székházában. Kádár az épület második emeletén összegyűlt 15-20 funkcionáriusnak és pártbizottsági alkalmazottnak tájékoztatást tartott arról, hogy miért szakított a Nagy Im­re-kormánnyal és miért kérte a szovjet csapatok beavatkozását. A találkozóról Esti be­szélgetés címmel a Szabad Nép november <5-ai száma is hírt adott. Kádár János az állító­lag egy-két kupica pálinkával is oldott hangulatú összejövetelen arról beszélt, amire moszkvai megbízói utasították. Többek között Miskolcon harcoló, idegen állambeli fa­siszta tisztekről és a vöröskereszt szállítmányokkal érkező, lázító elemekről tett említést, 17 FILEP ISTVÁN: Karcag 1956. Karcag, 1997. 74-76. 1S TISZAI, 1991. 130. 19 Döntés a Kremlben, 1996. 93. 20 JSzML. XXXV. 61. fond, I. fondcsoport, 1956. 5. ő. e. 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom