Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - MÉRLEG - Eörsi László: Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 1956-os gyűjteményének repertóriuma. A fondismertetőt és a repertóriumot kész. Horváth Julianna. Budapest, 2006 / 42–45. o.

A diáksággal kapcsolatos források közül az ELTE és a Műszaki Egyetem iratait találjuk itt meg (39-40. o.), s ez nem véletlen: ez a két egyetem jutott a fontosabb szerephez a felsőoktatási intézmények közül a forradalom napjaiban. Egyes dokumentumok 1957 februárjában datálódnak, tehát a kötet összeállítója nem feltétlenül ragaszkodott a merev időbeli határokhoz, s ezzel az elgondolással a recenzens egyetért. A vidékről származó iratok (40-43. o.) mennyisége nagyon változó. Meglepetésre a Békés megyei anyag a legterjedelmesebb, noha távolról sem ezen a területen zajlottak le a legjelentősebb forradalmi események. Az eseménydúsabb megyékből {Borsod-AbaújZemplén, Győr-Sopron, Veszprém) együttesen sincs annyi dokumentum, míg SzabolcsSzatmárról mindössze egy lapnyi irattal rendelkezik a levéltár. Ezután találjuk a Minisztertanács november-decemberi anyagait, hírügynökségek jelentéseit, valamint a rádióadások szövegeit. (43-44. o.) Mint kiderül, a Párttörténeti Intézet külföldi anyagokat is be tudott szerezni. (44-45. o.) Többek között a Magyar Forradalmi Tanács strasbourgi 1957. januári határozatait, amelyek feltehetően Szabó Miklós, bécsi kádárista ügynök juttatott Magyarországra. A következő oldalakon a Fehér könyv kéziratain kívül (ezt már korábban említettük), elegyes anyagok találhatóak, közülük Adolf Berle 1956. augusztus 7-i strasbourgi nyári egyetemen tartott beszéde — a datálás miatt — kakukktojásnak tűnik. Ebben a részben rábukkanhatunk Horváth Márton A viták és a pártegység című írására éppúgy, mint az ENSZ ötös bizottságának jelentéséről készített összefoglalóra (45-46.). Viszonylag csekély mennyiségű a fegyveres testületekre vonatkozó iratok, annál értékesebbek a különböző kimutatások a munkástanácsok öszszetételéről, a forradalom idején kiszabadult köztörvényesekről, a harcok, összecsapások áldozatairól, sebesültjeiről és az őrizetbe vett kommunistákról (47-48. o). A fondot a kihallgatási jegyzőkönyvek, tanúvallomások (amelyek eredeti példánya jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában találhatóak), valamint a bírósági ítéletduplumok zárják 48-50. o.). Ezután következik a 978. fond, az 1956-os röpiratok felsorolása, amely — mint említettük — lényegesen terjedelmesebb, mint az iratgyűjtemény. Ez erre vonatkozó repertórium az egyes tételeknél feltünteti a levéltári jelzetet, a röplap első sorát kurziválva, az aláírókat vagy a kiadót, az irattani meghatározását, a nyomdát, a keletkezés helyét, dátumát és terjedelmét. A repertórium összeállítója a röpiratokat nem dátum szerint, hanem szervek, területek szerint csoportosította, s ez minden bizonnyal lényegesen kedvezőbb a kutatók szempontjából. Horváth Julianna 50 főcsoportot alakított ki, lehetőség szerint kronológiai sorrendben. Először a Magyar Dolgozók Pártja röpiratait láthatjuk, amely — bár október 31-ig létezett — 28-ától már nem készített röplapot. Ezután a forradalom idején újjáalakuló és megalakuló pártok röpiratai következnek. Itt találunk egy sajtóhibát is: október 24-én még egypártrendszer uralkodott az országban, október 30-án történt a változás, a többpártrendszer bejelentése. Az MSZMP-röplapok természetesen a forradalom leverése utáni konszolidációt támogatják, még inkább elmondható ez a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány röpiratairól. E két utóbbi főcsoport között található a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács, a Nemzeti Kormány röplapjai, amelyek között nagyon fontos dokumentumok találhatók, például Bibó István államminiszter írása: Expozé a magyarországi helyzetről. A fegyveres testületek, fegyveres csoportok szintén igen fontos forrásokat tar44