Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - MÉRLEG - Fazekas Csaba: Gróf Batthyány Kázmér (1807–1854) emlékezete. Szerk. Ódor Imre, Rozs András. Pécs, 2006. (Baranyai történelmi közlemények, 1.) / 39–41. o.

GRÓF BATTHYÁNY KÁZMÉR (1807-1854) EMLÉKEZETE. Szerk.: Odor Imre—Rozs András. Pécs, 2006. Baranya Megyei Levéltár, Baranyai Történelmi Közlemények, 1. 206. A magyar reformkor illetve az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetének elég gyakran előtérbe kerül az úgynevezett „második vonala", akikről kevesebbet beszélünk, akikről úgy érezzük, kevéssé tudtak kitörni Deák, Kossuth, Széchenyi árnyékából. Akik életrajzaikhoz, közéleti és politikai működésükhöz nyúlnak, gyakran emlegetik a „méltatlanul elfeledett"-séget, ami azért az esetek többségében igaz is. Jóllehet mindez érthető, hisz az 18301840-es évek történelmünk olyan „sikerkorszakai" közé tartozik, amelynek meghatározó személyiségei kedvelt hivatkozási pontok a mindenkori közélet illetve a hétköznapok szereplői számára egyaránt — akár a történeti hűségtől való elrugaszkodás mellett is. A reformkort azonban nemcsak a „nagy" politikus generációnak köszönhetjük, a korabeli közélet valóságához hozzátartoztak azok a vármegyei vagy országos szinten politizáló személyiségek, akik lefolytatták a reformokkal kapcsolatos vitákat, „működtették" a korabeli belpolitikát, egészen 1848-1849 forgatagán át. Utóbbiak közé tartozik Batthyány Kázmér gróf is, akiről azért történelemkönyveink ha mást nem, annyit megemlítenek, hogy 1844-ben a Védegylet elnöke illetve 1849-ben a Szemere-kormány külügyminisztere lett. Életműve azért ennél jóval sokrétűbb volt, s hogy tevékenysége az elmúlt években nem számított teljesen fehér foltnak, az a Batthyány Kázmér szűkebb pátriájának számító Baranya megye helytörténészeinek, elsősorban a 2006-ban elhunyt Füzes Miklós életrajzi tanulmányainak és könyvének köszönhető. A Baranya Megyei Levéltár 2004 májusában, Batthyány halálának 150. évfordulóján kétnapos konferencia szervezésével vállalkozott arra, hogy közéleti tevékenységét, pályaképét felidézze. A konferencián elhangzott előadások anyagát Odor Imre és Rozs András szerkesztették ízléses kiállítású kötetté, mely szintén a megyei levéltár gondozásában, a helyi levéltári évkönyv új sorozatában tavaly látott napvilágot. A kötet legfőbb értékét az adja, hogy nem az „évfordulós kényszer" hatására született megemlékezéseket tartalmaz, sokkal inkább olyan eredményeket felvonultató tanulmányokat, melyek — a Batthyány-életrajz pontosításán túl — önmagukban is a kor történetírását gazdagítják. A Batthyány Kázmér emlékének historiográfiai elhanyagoltságát, valamint az említett konferencia rendezését ismertető előszót követően Völgyesi Orsolya tanulmányát olvashatjuk, mely Batthyány 1839/40-es illetve 1843/44-es országgyűlésen tanúsított szerepével foglalkozik. A főrendi ellenzék létrejöttében és szervezésében nyújtott szerepén túl fontosak Batthyány Kázmérnak a reformerek által felkarolt témakörökkel kapcsolatosan tartott beszédei, illetve közéleti szerepvállalásának fejlődése. Különösen a vallásügyi viták során tekinthetjük aktívnak, de érzékenyen érintette a szólásszabadság, a szabad királyi városok illetve a horvát-magyar viszony kérdése is. Veliky János tanulmánya mindennek folytatásaként bemutatja az ellenzéki programban az iparfejlesztés kiemelkedő szerepét, mely logikusan vezetett Batthyány Kázmérnak a Védegylet elnökévé történt megválasztásához. Batthyány nem pusztán formálisan lett a nagy vitát kiváltott társadalmi (az ellenzék politikai egységének útját is egyengető) egyesület első embere, Veliky rámutat az 1848-ig mintegy 24 községével örökváltság-szerző39