Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Ódor Imre: A "tékozló másodhegedűs": Batthyány Kázmér gróf pályaképéhez / 3–13. o.

lásoknál is megállta a helyé: ha a körülmények úgy kívánták, hajlékony volt anélkül,hogy elvi síkon engedményekre kényszeríthették volna. "

20 Hivatali megbízatása idején Batthyány pályafutása csúcsára érkezett, országos hírű és jelentőségű politikussá vált, az ország harmadik közjogi máltóságává lett. (A későbbiekben ö írta alá helyettesként a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium miniszteri szintű rendeleteit és leveleit is). Igaz szerepét — főként Kossuth illetve Szemere mellett — gyakran másodrendűnek minősítették, működésének körültekintő elemzése alapján azonban árnyaltabb következtetésre juthatunk. Megállapíthatjuk, hogy fokozatosan felnőtt feladatához, és a bel-, illetve a külpolitika szerves összetartozását felismerve s azt döntéshozatalai során szem előtt tartva — mint Erdődy Gábor írja — Kossuthnak és Szemerének egyenrangú társává vált.

21 „Külügyéri" működését mindazonáltal az erősen behatárolt mozgástér határozta meg. Nevéhez fűződik ugyanakkor a magyar diplomácia egyetlen — igaz kissé megkésett — sikere, a magyar-román megbékélési egyezmény tető alá hozatala. Az orosz invázió következtében a katonai helyzet hamarosan válságosra fordult. Július 29-én Kossuth és a kormány őt és Szemere Bertalan miniszterelnököt küldte Görgey táborába így részt vett a Görgey által az orosz fővezérséggel megkezdett tárgyalásokon. A Temesvár alatti katonai összeomlást követően, a kormányzó lemondásáról illetve Görgey diktátori kinevezéséről értesülve — az ellenállást kilátástalannak ítélve — augusztus 11-én elhagyta Aradot, s hamarosan az országhatárt is átlépte. Emigrációban Szemerével együtt augusztus 24-én Orsovánál lépett török területre. A szabadságharc Törökországba menekült vezetőit 1850 februárjában Kütahiába internálták. 1851 október elején, Törökországot elhagyva feleségével, Keglevich Auguszta grófnővel Párizsban telepedett le.(Időközben Batthyány Kázmér grófot a császári-királyi hadbíróság — távollétében — halálra ítélte és 1851. szeptember 25-én jelképesen ki is végezte). Szemere Bertalan oldalán részt vett a Kossuth lemondásáról szóló 1850-1852 közötti hírlapi vitákban, s emiatt az emigrációban lassan elszigetelődött.

22 Francia nyelven megírta emlékiratait, amelyeket átdolgozásra és fordításra John Andrew Blackwellnek, a magyarbarát angol diplomatának adott át. Emlékirataiban hangsúlyozottan foglalkozott a szabadságharc prominens személyeivel,továbbá a kormányzati centralizáció, illetve a megyei autonómia kérdésével, hitet téve a hatalmi decentralizáció mellett

23 1854. július 12-én — sérvműtétét követően, feltehetően orvosi műhiba következtében — váratlanul hunyt el. Kortársai szerint a halál — derékba törve egy tartalmas, sikeres életutat — a jövő reményteljes politikusától fosztotta meg a nemzetet. Temetésén 20 WALDAPFEL ESZTER: Aföggetlen magyar külpolitika 1848-1849. Budapest, 1962. 201. 21 ERDŐDY GÁBOR: A Szemere-kormány külügyninisztere. In: Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete. Pécs, 2006. 129-160. 22 CSORBA LÁSZLÓ: Batthyány Kázmér - emigrációban. In: Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete. Pécs, 2006. (Továbbiakban: CSORBA) 161-185. 23 Közli HERMANN RÓBERT: Gróf Batthyány Kázmér emlékiratai. In: Szószék és csatatér. Politikai naplók és viszszaemlékezések (1848-1849). Budapest, 2000. 134. 12