Levéltári Szemle, 57. (2007)
Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - MÉRLEG - Gárdonyi Máté: Újrakezdések. Zsidósors Somogy megyében a XVIII. századtól napjainkig. Szerk. Bősze Sándor. Kaposvár, 2005 / 87–90. o.
ÚJRAKEZDÉSEK. ZSIDÓSORS SOMOGY MEGYÉBEN A XVIII. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG Szerk.: Bősze Sándor. Bét Ólam Alapítvány — Somogy Megyei Levéltár. Kaposvár, 2005. 272. Emléket állítani az 1944-ben néhány hét leforgása alatt megsemmisített vidéki zsidóságnak — az utóbbi években számos helyi közösség érezte úgy, hogy ez nem „zsidó belügy", hanem a kollektív gyászmunka és a magyar közelmúlttal való szembenézés tovább már nem halasztható kötelezettsége. Ez a felismerés nyilvánult meg úgy az elhanyagolt falusi zsidótemetők rendbetételében, mint a kegyeletes megemlékezésekben, s nem utolsósorban igényes helytörténeti munkák megjelentetésében. A tisztánlátáshoz és az őszinte beszédhez a levéltáros és a történész a maga eszközeivel, vagyis az írott források felkutatásával és szakszerű kiértékelésével járulhat hozzá, amint tették ezt a Somogy Megyei Levéltár munkatársai, akik a somogyi zsidóság múltjáról főként az intézmény falai között őrzött iratanyag alapján nyújtanak átfogó képet. Nem lebecsülendő a feldolgozott források értéke, annak ellenére sem, hogy a különböző természetű iratcsoportokból kigyűjtött, a kezdetekre nézve kifejezetten szórványos adatok csak bepillantást engedhetnek a somogyi zsidó közösségek életébe, mivel a helyi hitközségek iratainak nagymérvű pusztulása miatt néha csak a vármegyei akták nyújtanak információkat egy-egy település zsidó lakosairól. Azért is méltánylandó a kaposvári levéltár munkatársainak fáradozása, ami a szisztematikus feldolgozáshoz vezetett, mert e dokumentumokat régebben inkább csak a lelkes helytörténészek aknázták ki. A somogyi zsidóság történetének 18. századi kezdeteit Gőzsy Zoltán mutatja be. A szórványos adatok alapján tett legfontosabb megállapítása, hogy Somogyban a Dél-Dunántúl más megyéihez képest későn, egy-egy család felbukkanását leszámítva csak 1745 után, és akkor is kisebb létszámban telepedtek meg zsidók, részben a birtokviszonyok elhúzódó tisztázódása, részben a birtokközpontok lassú kialakulása miatt, illetve azért, mert a megyét elkerülték a főbb kereskedelmi utak. Az első betelepülők a Vas vármegyei RohoncxóX érkeztek nagy számban, népesebb közösség pedig Tabon és Toponáron alakult ki, előbbi a holokausztig jelentős központ maradt, utóbbi szerepét a 18. század végén átvette Kaposvár. A zsidók gazdasági tevékenységét vizsgálva Gőzsy rámutat arra, hogy Somogyban „a zsidóságnak egészen más foglalkozási struktúrája alakult ki, mint az ország polgárosodottabb részein". A tipikusnak mondható ipari, kereskedelmi és pénzügyi területek mellett itt ugyanis „mások által kevéssé preferált és űzött foglalkozásokat kellett választaniuk", mint amilyen a hamuzsírfőzés vagy a gubacsszedés volt, de a század végéről vannak már adataink részben földműveléssel foglalkozó „parasztzsidókról" is. A tanulmányból képet kapunk a zsidó közösségek belső életéről, továbbá arról a gyakorlatról, hogy a katolikus bábák miként próbálták „alattomban", a szülők akarata ellenére, megkeresztelni a zsidó újszülötteket, amit az állami törvények ekkor már csak halálveszély esetén tettek lehetővé. A 19. század első felét vizsgálva Polgár Tamás egyrészt a korszak geográfiai, statisztikai munkái alapján konstatálja a somogyi zsidóság gyors számbeli gyarapodását, ami ekkor már az országos átlag fölött mozgott, másrészt számba veszi a zsidóságra vonatkozó országos és vármegyei jogszabályokat. A reformkori országgyűlésekre küldött somogyi követek utasításai azt mutatják, hogy a megye nemesei többségükben a liberális 87