Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - MÉRLEG - Spannenberger Norbert: Prohászka Ottokár: püspök az emberért. Szerk. Mózessy Gergely. Székesfehérvár, Budapest, 2006 / 83–86. o.

olyan tekintélynek örvendett, és olyan cselekvési szabadsággal rendelkezett, ami Európában egyedülálló volt." Ezzel azonban egy „katolikus egyház" nevű érdekegységet és szervezetet szuggerál, mely azonban ilyen monolitikus formában nem létezett, s tegyük hozzá, ma sem létezik. Már maga ez a tanulmánykötet is ékes bizonyítéka e tézis ellenkezőjének! Teleki Pál szerepe az első numerus clausus-törvénnyel kapcsolatban ma már letisztázott hála Ablonczy Balázs munkájának. 0 nem tulajdonít ennyire passzív szerepet az akkori miniszterelnöknek, aki nemcsak „a jobboldalt akarta ezzel leszerelni", hanem személyesen is azonosult a törvény tartalmával.

3 Nem derül Markó szövegéből, hogy a „prohászkai hungarizmus" kifejezés a szerző kreációja-e, s valóban szó szerint érti-e a következő mondatokat: „ Önvédelmet hirdetett a destruktív zsidó liberális hatalommal, s annak erkölcstelen sajtójával szemben. Vissza akarta terelni a liberalizmus hamis eszméitől fertőzött magyarságot a keresztény hit és vallásosság mezsgyéjére. " Semmiféle kétség nem merül fel azonban Orvos Levente szellemiségével kapcsolatban, mely a maga 85 oldalával hosszabb, mint az Utak és állomások tematikus egység többi öt tanulmánya együttvéve (összesen 75 oldal), s a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető tanulmánynak.

4 Ez a publicisztikai apologetika határán messze túlmenő személyes konfesszió minősíthetetlen s botrányos. Érthetelen, hogyan csúszhatott be ez a cikk egy ilyen igényes kötetbe. Annál is inkább, mivel Spányi Antal regnáló székesfehérvári püspök előszavában épp e felettébb kényes kérdéskör elemzését helyezi a központba, amikor hangsúlyozza: „Szeretnénk [...] alakját az objektív kritika fényében jobban és igazabban megismerni, megismertetni. Nem mentegetni, hanem megismertetni. " Mindezt abban a szövegkörnyezetben is, hogy „sok jelzővel illették, illetik ma is felerősítve az antiszemitizmus vádját. "

5 Az Iránytű és a Sión hegyén fejezetek Prohászka eszme- és művészettörténeti aspektusait tárgyalják összesen nyolc szerző tollából. A kötet egy gazdag függelékkel zárul, mely nemcsak egy hasznos kronológiai adattárat tartalmaz Prohászka Ottokár életének állomásairól Forintos Attila összeállításában, hanem a releváns források és szakirodalom feltérképezése mellett egy gazdag képmelléklettel is szolgál, melyek a Sión hegyén fejezet tanulmányaihoz szolgálnak színes illusztrációkkal. Ami még biztosan elfért volna, az néhány sor curriculum vitae az egyes szerzők szakmai életútjáról. Annál is inkább, mert több olyan fiatal, illetve „nem közismert" szerző kapott lehetőséget publikálásra, akik még karrierjük kezdetén állnak. Többek között ez is e kötet egyik erénye. * A szerkesztő intenciója szerint e kötet a Prohászka-kutatás egy lépcsője, mely szervesen illeszkedik és ágyazódik be az 1995-ben alapított kutatócsoport munkásságába. Célja részben az eddigi kutatások eredményeinek markáns összefoglalása, részben a kutatás perspektívájának mikroszintű bővítése volt. E feladatoknak — az említett kivétellel és a jelzett hézagokkal — nemcsak megfelelt, hanem további kérdéseket vet fel. Az inkább 3 Vö. ABLONCZY BALÁZS: Teleki Pá!. Budapest 2005, 118-120. 4 ORVOS LEVENTE: Prohászka Ottokár cs a zsidókérdés. In: Prohászka Ottokár-Püspök az emberért. Szerk. MÓZESSY GERGELY. Székesfehérvár-Budapest, 2006. 135-220. 5 Spányi Antal: Előszó. In: uo. 5. 85