Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - FORRÁSOK AZ EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKBAN - Tóth Krisztina: Katolikus és protestáns egyházlátogatási jegyzőkönyvek / 49–58. o.

réttel jelenhetnek meg a vizitáció során, és procuratio címén csupán a cathedraticum felét kérhetik, azaz anyaegyháztól fél fertót, kápolnától három pondust.

6 A látogatás során elsősorban a plébános és a hívek erkölcsi életét vizsgálta az egyházi elöljáró, felhívta a figyelmet a hiányosságokra, és ha tudta, ki is javította azokat. „Az egyházlátogatás feladata áll ugyanis a tanításból, a vizsgálásból és a megújításából azoknak a dolgoknak, amelyeket könnyen meg lehet újítani, a többit pedig el kell mondani és jelenteni kell az Úrnak és a prelátusnak vagy annak, aki lelkiekben általános helynöke. "

7 A látogatásról nem készült jegyzőkönyv, a plébánosok jelentése és a püspök vagy főesperes utasításai is szóban történtek. A középkorból mindössze két egyházlátogatási jegyzőkönyv maradt fenn, valószínűleg sokkal több nem is készült. 1397-ben De Pontho Antal pápai tizedszedő, esztergomi helynök végezte el az esztergomi plébániák egyházlátogatását Kanizsai János érsek megbízásából, és ezek közül az esztergomi főkáptalan

8 és az 1391-ben alapított, az esztergomi várban lévő Szent István első vértanúról nevezett prépostság jegyzőkönyvei maradtak fenn.

9 Az egyházban zajló elvilágosiasodási folyamattal párhuzamosan az egyházlátogatás intézménye is hanyatlani kezdett. A vizitáció a főesperesek számára egyre inkább jövedelemszerzési és szórakozási forrássá vált. A 15. század közepén a főesperesek már húsz, vagy annál is több lovasból álló kísérettel jelentek meg a plébániákon szolgáikkal, vadászkutyáikkal, madaraikkal. Ha szép fekvésű, gazdag plébániáról volt szó, a főesperes több napot is ott töltött pihenéssel és vadászattal. Ha kevésbé jelentős plébániáról volt szó, a káplánjait vagy szolgáit küldte, vagy egyáltalán el sem ment.

10 1450-ben az esztergomi zsinaton rendelkeztek először arról, hogy a főesperes legfeljebb nyolc lovas kísérettel jelenhet meg a plébánián és csupán alesperesét viheti magával. A rendelkezésnek azonban valószínűleg nem volt foganatja, mivel az 1489. évi és az 1510. évi zsinaton is megismételték.'' Az ország 1541-ben bekövetkezett három részre szakadását követően az egyházlátogatás intézménye még inkább hanyatlásnak indult. A török uralom alá került területeken a legtöbb plébánia elpusztult, a fennmaradókat pedig az ellenséges fenyegetés miatt nem látogatták a főesperesek. A vizitációk a Habsburg fennhatóság alá került királyi Magyarországon is megritkultak, 1634-ben a pozsonyi főesperesnek arról számoltak be a hívek, hogy régebben mindig beszedték a cathedraticumot, még akkor is, ha nem volt egyházlátogatás, mostanában azonban már az adó beszedését is elhanyagolják.

12 Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a tridenti zsinat határozatai is később jutottak el hazánkba, és megvalósításuk majdnem egy évszázadot késett. A zsinaton két határozatot is hoztak az egyházlátogatásokkal kapcsolatban, az egyik a püspöki, a másik a főesperesi látogatásokra vonatkozott. A püspöknek minden évben 6 FEJÉR IV/2. 290-292. IV. Béla ugyanebben az évben ugyanilyen szöveggel adott ki oklevelet a győri káptalan és az egyházmegyei papság közti perben. Vö. Arpádkori új okmánytár. VII. köt. Szerk.: WENZEL GUSZTÁV. Pest, 1870. 275.sz. 7 KOLLÁNYI FERENC: Visitatio Capituli E. M. Strigonicnsis Anno 1397. Történelmi Tár, 1901. (Továbbiakban: KOLLÁNY[,102, 8 KOLLÁNYI, 71-106., 237-272. 9 PÓR ANTAL: AZ Esztergám várbeli Szent István első vértanúról nevezett prépostság története. Budapest, 1909. A jegyzőkönyv latin nyelvű szövege: 102-116. 10 MÁLYUSZ ELEMÉR: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971. 124. " BATTHYÁNY IGNÁC: Leges ecclesiasticae regni Hungáriáé et provinciarum adiacentium. Tomus III. Claudiopolis, 1827.481., 552. 12 Pázmány Péter egyházlátogatási jegyzökönyvei 1616-1637. Szerk.: BEKÉ MARGIT. Budapest, 1994. 173. 50