Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - FORRÁSOK AZ EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKBAN - Fejérdy András: A vatikáni titkos levéltár legutóbb megnyílt iratanyagáról / 42–48. o.

FORRÁSOK AZ EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKBAN FEJERDY ANDRÁS A VATIKÁNI TITKOS LEVÉLTÁR LEGUTÓBB MEGNYÍLT IRATANYAGÁRÓL A vatikáni levéltár megnyitás a(i) A vatikáni levéltárban őrzött dokumentumokat évszázadok óta egyfajta misztikusnak vélt titokzatosság övezi. A levéltár nevében — Archívum Secretum Vaticanum — szereplő „titkos" jelző mind a mai napig széles körben azt a képzetet kelti, hogy a levéltár különleges titkokat őriz. Pedig az V. Pál pápa által 1610-ben létrehozott intézmény esetében a secretum jelző — a korabeli szóhasználatnak megfelelően' — mindössze arra utal, hogy a vatikáni levéltár Szent Péter mindenkori utódjának magánlevéltára. Az állami vagy közlevéltárak anyagaitól eltérően a vatikáni levéltár dokumentumai ezért nem válnak meghatározott idő (50-100 év) elteltével — megfelelő jogszabályok alapján — automatikusan kutathatóvá. A levéltár felett, autoritásából fakadóan, kizárólag a pápa rendelkezik; az ott őrzött dokumentumok kutathatóvá tétele egyedül az ő személyes döntésétől függ. A „Secretum" megnyitásának első lépését XIII. Leó pápa tette meg, amikor 1880ban úgy döntött, hogy a levéltár akkori állományába tartozó mintegy 5000 iratfolyóméternyi anyag 1815-ig terjedő részét hozzáférhetővé teszi a kutatók számára. Utódai később folytatták a megkezdett utat: az újabb megnyitások alkalmával azonban nem egyegy világpolitikai esemény szolgált határpontul -— miként XIII. Leó esetében a bécsi kongresszus —, hanem pápaságonként váltak kutathatóvá a levéltárban őrzött iratok. A másik jelentős változás az volt, hogy míg az első időben csupán a 17. században készült mutatók álltak a kutatók rendelkezésére — ami módfelett megnehezítette az anyagban való eligazodást — az újabb korszakok dokumentumainak megnyitására csak akkor került sor, amikor már elkészültek a megfelelő segédletek. így érthető, hogy XIII. Leó korszakalkotó tettét követően miért csak XI. Piusz döntése nyomán, 1924-ben váltak kutathatóvá a VII Piusz pápaságának (1800-1823) fennmaradó időszakára, valamint a XII. Leó (1823-1829), VIII. Piusz (1829-1830) és XVI. Gergely (1831-1846) pápaságára vonatkozó dokumentumok. A IX. Piusz rendkívül hosszú pápasága (1846-1878) alatt keletkezett dokumentumok megnyitását már XII. Piusz pápa idejében elkezdték előkészíteni, de az egyháztörténelemnek ez a periódusa csak 1966-ban vált kutathatóvá. //. János Pál pápa alatt azután felgyorsult a levéltár megnyitása: 1978-ban XIII. Leó pápaságának (1878-1903), 1985-ben pedig X. Piusz (1903-1914) és XV. Benedek (1914-1922) pápaságának anyagai is megnyíltak a kutatók előtt. Míg a vatikáni levéltár anyagainak megnyitása korábban nem keltett a szakmai körökön kívül a szélesebb közvéleményben túlzott visszhangot, a XI. Piusz pápaságára vonatkozó dokumentumok megnyitását különös várakozás előzte meg. A megkülönbözte' A 17. században eredetileg az uralkodók közvetlen, személyes szolgálatában álló, bizalmi embereire alkalmazták a secretum jelzőt. Később analóg módon a fejedelmek magánintézményeinek megnevezésében is használni kezdték ezt a kifejezést. 42