Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - Vajk Ádám: Egyházközségi iratok beszállítása a Győri Egyházmegyei Levéltár háza tájáról / 17–23. o.

Könyvtár, valamint a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok igazgatóit, hogy működjenek együtt velünk. Ők örömmel éltek a lehetőséggel és vállalták ezt a feladatot, mind a személyes érdelkődés, mind szakmai szempontok miatt. Legtöbbször Perger Gyula megyei múzeumigazgató és Székely Zoltán művészettörténész tart velünk, akik a néprajzi és művészettörténeti szempontból vizsgálják a különféle tárgyakat a kiszállások során. Útmutatásaik alapján számos alkalommal szállítottunk be az Egyházmegyei Kincstár számára kegytárgyakat (szentség- és ereklyetartókat, kelyheket, gyertyatartókat stb.). Jelenleg már rutinszerűen hozzátartozik a szervezési fázishoz, hogy a plébánossal zajló telefonos időpont-egyeztetés során a levéltári és könyvanyag mellett az esetleg feleslegessé vált, komoly művészeti vagy történeti értéket képviselő kegytárgyak beszállítását is előre bocsátjuk, legtöbbször csekély ellenállásba ütközve. Ami pedig helyben marad, azt némi többletmunkával lefotózzuk. Néhány próbakiszállás után kiderült az is, hogy egy nap alatt több szomszédos plébániával lehet végezni, így programunkat nem az egyházközségek, hanem a plébánosok személye alapján szervezzük: az adott pap összes plébániáját egyetlen nap alatt beszállítjuk. Ezzel további időt takarítunk meg, és a tapasztalatok alapján az atyáknak is könynyebb így. Ugyanis meglehetősen nehéz időpontot egyeztetni velük, különösen a tanítási időszakban, amikor hittant oktatnak az iskolákban, valamint a nagyobb egyházi ünnepek — főként húsvét és karácsony, valamint a helyi búcsúk — előtt és után. Meglepő módon ugyanakkor iskolaszünet idején viszonylag jó eséllyel megoldható, hogy — ha egyáltalán ráérnek — akár fél napot szabaddá tudnak tenni, hiszen hétköznap délelőtt általában nincs kötelező elfoglaltságuk. Ennyi idő pedig általában két szomszédos plébániára elég. Mindebből adódik, hogy kiszállásaink jelentős részét iskolaszünetek alatt tartjuk. A nyári szünet már csak azért is alkalmas, mivel ekkor a kutatószolgálatot egyszerűen szüneteltetni tudjuk a szokásos nyári leállás keretében. Ugyanacsak a fentiekből következik, hogy a beszállításokhoz kisbuszra van szükségünk, hiszen általában öt fő fölötti csapat „szállja meg" a kiszemelt egyházközségeket, és egy személyautó csomagtartója eleve nem alkalmas több irattár befogadására (sokszor egyetlen egyre sem). Ez újabb, nem várt előnnyel járt. Fenntartónk, a Győri Egyházmegye kezdetben csak a püspöki sofőrrel együtt bocsátotta rendelkezésünkre a kisbuszt.

6 Menet közben felmerülő kérdések — a naprakészség biztosítása Legnagyobb gondunk kezdetben az volt, hogyan beszéljük rá a lelkészeket minderre. (Az egyházközségi képviselőtestületekkel csak kényes esetekben, az átlagnál öntudatosabb helységekben kell foglalkozni, hiszen a katolikus egyházban az egyházközségnél lévő minden jog a plébános kezében összpontosul.) Az első néhány utunk olyan atyákhoz vezetett, akik közvetlen ismerőseink, tehát informális kapcsolatunk révén könnyen meg tudtuk érteni egymást. A jelek szerint ők elterjesztették a kollégák körében a hírt, méghozzá a számunkra előnyös színben tüntetve fel programunkat. Ezzel elértük, hogy — eddig legalábbis — a megyéspüspök támogatófelhatalmazó levelének felmutatása nélkül tudtunk dolgozni. E mellett már az első ese6 A sofőrről kiderült, hogy — mivel általában ö költözteti a papokat áthelyezésükkor — a plébánosok legtöbbjét jól ismeri, így könnyebben szót értünk velük. Ráadásul hihetetlen érzéke van a „kincskercséshez" és a beragadt vagy elveszett kulcsú fiókok és szekrények feltárásához. így, bár első néhány utunk óta a püspökség már nem ragaszkodik személyéhez, bevettük az „expedíciós csapatba". 19