Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - Lakatos Andor: Egyházi levéltárak Magyarországon a 21. század elején - fordulóponton? / 4–16. o.

Epületek, elhelyezés Az egyházi levéltárak elhelyezése kapcsán elmondható, hogy ezek az intézmények továbbra is általában az egyházi központok közelében (gyakran régi, reprezentatív épületekben) találhatók. Az iratok elhelyezése általában megfelelő, de mégis vannak bizonyos állományrészek, melyek sorsa tipikusan „mostohább". A katolikus egyház esetében a központi, egyházfői hivatalok iratai mellett általában gazdátlanabb volt a gazdasági iratok, az uradalmi levéltárak sorsa, különösen az egyházi birtokok 1945-ös államosítása után. Ezeket az iratokat gyakran külön gazdasági épületekben őrizték, melyek idővel funkciójukat veszítették. Kényszerű költöztetések következtek, és a központi püspöki levéltárakban általában már nem volt hely a fogadásukra. A nagy múltú főpapi tanácsadó testületek, a káptalanok iratai pedig sokszor a székesegyházak helyiségeiben (sekrestyék feletti, emeleti termekben) voltak, s az idők során a beépítések, funkcióváltások miatt végül általában kiköltöztek, és néha padlásokra-tetőterekbe, esetleg tornyokba kerültek. Újonnan jelentkező, de annál aktuálisabb probléma, hogy az elmúlt évtizedben sok plébánia, lelkészi hivatal lakatlanná vált a paphiány és a gyülekezetek elnéptelenedése következtében, s az „oldallagosan ellátott" plébániák és az összevont gyülekezetek iratai a tapasztalatok szerint gyakran veszélybe kerültek. Lakatlan épületekben, folyamatos felügyelet nélkül nem ajánlott az iratok őrzése, ezért az egyházi levéltáros szakma az elmúlt évtizedben egyre többet foglalkozott az egyházközségi iratok begyűjtésének és rendezésének gondolatával és lehetőségével, egyelőre szerény eredményekkel. A beszállítások és rendezések megkezdődtek, de ezek száma még semmiképpen sem nevezhető tömegesnek.

21 Ezzel kapcsolatban időnként jogi nehézségek is vannak (az egyházközségi iratok tulajdonosa a gyülekezet, amely akár rossz körülmények között is ragaszkodhat irataihoz), de a fő akadály mégis inkább a szabad raktári kapacitás hiánya és a levéltárosok túlterheltsége. A rendszerváltás az egyházak életében a korábban államosított ingatlanok egy részének visszaadását, tulajdonrendezését hozta. Ennek köszönhetően az elmúlt évtizedben sokat költöztek az egyházi intézmények, s az újonnan használatba vett ingatlanokban (amelyek általában régi, felújított épületek) gyakran a levéltárak is új raktárakat kaptak. Majdnem minden intézmény életében voltak, ül. bizonyos esetekben a közeljövőben is várhatóak hasonló bővülések-költözések. Az újonnan kialakított raktárak berendezésétfelszerelését általában levéltáros pályázati források segítették. A bővülések-költözések következménye ugyanakkor az is, hogy ma már majdnem mindenütt több épületben, több helyszínen működünk, és csak igen ritkán valósulhat meg, hogy a teljes gyűjtemény egy épületben, egymáshoz közeli helyiségekben legyen. A közelmúlt legnagyobb egyházi levéltári beruházása volt a Prímási Levéltár új épülete Esztergomban, mely a Szent Adalbert Központban, más gyüjtemenyrészek (könyvtár, múzeum) közelében kapott helyet, és több ezer iratfolyóméter befogadására alkalmas.

22 21 Jelentősebb mértékű begyűjtés-beszállítás történt a Győri Egyházmegyei Levéltárban (ld. jelen lapszámban Vajk Ádám írását! A Szerk.) és a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltárban, valamint a határon túli egyházi levéltárakban, ahol külön NKÖM pályázati keret is támogatta az iratmentést. A helyhiány miatt szerényebb mértékű, de szervezett begyűjtés folyt még az Evangélikus Országos Levéltárban. 22 Erre vonatkozólag ld. jelen lapszámban HUGEDŰS ANDRÁS beszámolóját! (A Szerk.) 10