Levéltári Szemle, 57. (2007)
Levéltári Szemle, 57. (2007) 3. szám - EGYHÁZI LEVÉLTÁRAKRÓL - Lakatos Andor: Egyházi levéltárak Magyarországon a 21. század elején - fordulóponton? / 4–16. o.
A protestáns levéltárak iratai a reformáció terjedésével párhuzamosan, a 16-17. századtól kezdődően születtek, s a protestantizmus elterjedése, intézményesülése és sorsa szabta meg a működési kereteket. A 16. század második felétől sorra alakultak meg a református egyházkerületek, fokozatosan leválva a lutheri reformációt követőktől, s a zsinati-presbiteri elv alapján egységesült az egyházszervezet. A gyors terjedés, a protestáns számbeli fölény ellenére a 17. század már az ellenreformáció jegyében telt, mely uralkodói segédlettel a népesség római katolikus hitre való visszatérítését tűzte ki célul. A Habsburg uralkodók és katolikus főurak által kezdeményezett törvények a 18. században is gúzsba kötötték a protestáns egyházak életét. Ennek a folyamatnak II. József türelmi rendelete (1781) vetett véget, ezután fejlődhetett ki az állam által is elismert, rendszeres egyházi élet (gyülekezetek szervezésének, lelkipásztorok tartásának szabadsága), az evangélikusok 4 és a reformátusok 5 történelmi egyházkerülete a szuperintendensek vezetésével ekkor kapta vissza teljes működési jogkörét (pl. az egyházlátogatás, a canonica visitatio jogát). 1S Az 1781 előtti időszakból elsősorban a jelentősebb városi- és iskolaközpontok, illetve a protestáns nemesség családi levéltárai őriztek meg fontos egyházi vonatkozású iratanyagokat. Az evangélikus egyház országos közgyűlése 1812-ben határozott központi levéltár létesítéséről, korábban az iratokat a pozsonyi evangélikus líceum levéltára gyűjtötte. Ha az egyházi levéltárak történetéről beszélünk, érdemes felhívnunk arra is a figyelmet, hogy az egyházaknak nemcsak vallási szerepe volt Magyarország történetében, életük és tevékenységük számos más ponton is összefonódott a társadalommal. A katolikus egyház köztudottan jelentős nagybirtokokkal rendelkezett, melyből földesúri teendők (úriszék), ül. gazdálkodási feladatok (uradalmak működtetése) is eredtek. Az egyházfők gyakran komoly politikai-közéleti megbízatásokat viseltek, s az egyházak kiterjedt iskolahálózata 1948 előtt számarányát tekintve meghatározó szerepet játszott az oktatásügy számos területén. Magyarországon a közjegyzőket helyettesítő hiteles-helyeket is egyházi szervek (káptalanok, konventek) működtették egészen 1873-ig, így ezekben a levéltárakban modern értelemben vett „köziratokat" is találunk. A katolikus püspöki székek mellett működő káptalanok önállóak voltak, levéltáraik elkülönültek. Tagjaik, a kanonokok töltötték be az egyházmegyei intézmények vezető posztjait, gazdálkodtak, különféle alapítványokat kezeltek. Sok egyházi személynek volt kiemelkedő közéleti-, tudományos- vagy irodalmi tevékenysége, az ő hagyatékaik szintén értékes részei levéltárainknak. A protestáns egyházak esetében a világi vezetők (presbiterek-gondnokok) irathagyatékának forrásértéke is kiemelhető, ők egyházi megbízatásuk mellett gyakran töltöttek be fontos állami- és politikai tisztségeket. Az egyházközségek levéltárai az egyes települések helytörténetírása szempontjából nélkülözhetetlenek. A családkutatók számára általában az egyházi anyakönyvek adnak elsődleges eligazodást, s az egyházak körül a 19. századtól számos civil kezdeményezés, egyesület, társulat, mozgalom is tevékenykedett. Az egyházközségek levéltári anyagának döntő részét — beleértve az anyakönyveket is — az illetékes lelkészi hivatalok-plébániák őrzik, és csak kis részüket szállították központi levéltárakba. Magyarország történetének korai, nagy jelentőségű írásos emlékei közül számos egyházi levéltárban maradt fenn. Ezek a dokumentumok kulturális örökségünk féltve őrEgyházlátogatások korábban is, a kezdetektől fogva léteztek, sőt a 17-18. században, a protestáns egyházi gyűlések betiltásának idején az egyházigazgatás fontos eszközét jelentették. A világi törvények azonban csak a katolikus egyház vizitációs jogát ismerték cl, mely így a protestáns gyülekezetekben is vizitálhatott. 6