Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 2. szám - IN MEMORIAM - Nagy Ferenc: Balogh István (1912-2007) / 98–99. o.

1966-ban A paraszti gazdálkodás és termelési technika címmel elkészítette kandidátusi értekezését, majd 1985-ben Debrecen az újkori rendi társadalomban címmel a nagydoktori értekezését is. Levéltári munkásságát az általa nagyon tisztelt Schemberger Ferenc 18. századi regisztrátor termékenységéhez lehetne leginkább hasonlítani, hiszen az 1970-es évek elején Balogh István készítette el a levéltár iratairól az első fondjegyzéket, elindította a forráskiadványok sorozatát, sőt munkatársaival ő költöztette át a levéltárat a megyeháza alagsorából a múzeummal közös épületbe. Külföldi kutatóútjaival (Kolozsvár, Arad, Jassi, Bukarest, Kassa, Pozsony) megalapozta a levéltár külkapcsolatait — egyáltalán: modern levéltárat teremtett Nyíregyházán! Tudományos munkásságát szülővárosa díszpolgári címmel, Szabolcs-Szatmár megye Alkotói Díjjal, a levéltáros társadalom Pauler Gyula-díjjal és Széchenyi Ferenc-díjjal ismerte el. Halálával a nagy generáció egyik utolsó tagja távozott közülünk, akit hű barátja, Szabó Magda, Kossuth-díjas író a 90. születésnapján így köszöntött: „Te Pista, mit imádkozzam el érted, mondd meg, a mesterember, a földművelő, a kereskedő, a pásztor, a katona vagy a szolga imáját, mert minden voltál azok közül, amiket felsoroltam. Még rab és vándorló legény is. Minden hazánknak használó jónak hűséges pásztora, nemzeti örökségünk katona bátorságával védelmezője. " Nekünk pedig, akik munkatársai lehettünk, „homo mensura", emberi mérték marad örökre! Nagy Ferenc 99