Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 2. szám - MÉRLEG - Bódi Zsuzsanna: Fischer Béla visszaemlékezései. Források Pécs történetéből 1. Közread., a bevezetőt, a jegyzeteket és a mellékletet írta Visy Zoltán. Pécs, 2006 ; Pécs szerb megszállása egy szerb újságíró szemével. Források Pécs történetéből 2. Ford., a bevezetőt, a jegyzeteket és a névmutatót írta, a kötetet szerk. Hornyák Árpád. Pécs, 2006 / 82–85. o.

(A könyv végén 4 melléklet is részletez a család különböző ágainak végigvezetésével, és egy, a rokonságot ábrázoló ágrajzzal.) Erre az életrajzra mindenképp szükség van, hiszen a napló csak töredék. Fischer Béla ugyanis életének utolsó éveiben vetette papírra emlékiratait, de 1953-ban bekövetkezett haláláig nem sikerült befejeznie művét: a memoár 1921-gyei, a megyei közgyűlés újbóli megnyitásával zárul. Ebben a részben kerül sor a szövegközlés ismertetésére, valamint a szerkesztő személyes érintettségének a kifejtésére is. Visy Zoltán Fischer Béla nevelt fiaként nőtt fel, személyes élményei, amelyek a jegyzetekben is teret kapnak, teszik még hitelesebbé a napló szövegét. Magát a naplót a szerkesztő osztotta fejezetekre és látta el alcímekkel, melyek jól tagolják a szöveget. A Visszaemlékezések egyik legmegrázóbb része a kisgyermekkor, hiszen Fischer Béla már kétéves gyermekként elvesztette építész édesapját, Gyöngyös elismert és jómódú vállalkozóját. Miután így a család anyagilag tönkrement, édesanyja kénytelen volt Pécsre küldeni őt rokonaihoz. Bár nagyon jól bántak vele, nem tudták pótolni az anyai szeretetet. Az iskolai évek a pécsi ciszterci gimnáziumban meghatározóak voltak személyiségének alakulásában. Életének ebben a szakaszában festőművésznek készült, ami nem ábránd volt csupán, hisz tehetségesen rajzolt. Ám családja nem támogatta és tanárai sem álltak mellé. A fejezetet olvasva érzékeny, magányos gyermek képe bontakozik ki az olvasó előtt. A pécsi jogakadémián töltött évek hozták a politika iránti érzékenységét, érdeklődését. Másik lényeges eleme élete ezen szakaszának egy abbáziai utazás volt, ami előrevetítette későbbi utazásait, más kultúrák iránti érdeklődését. Ekkor vesztette el közeli, pécsi családtagjait is, amit felnőtté válása végérvényességét is jelentette a számára. Vármegyei karrierjének története, a sok anekdota, feletteseinek és munkatársainak rendkívül plasztikus, mélyreható jellemzése sok érdekességgel szolgál az olvasó számára. Mivel a naplóíró ekkor a főispán titkára lett, sok tapasztalatra és emberismeretre tett szert rövid idő alatt. Különösen sok adalékkal szolgál Pécs társasági életéhez a. hasonló című fejezet, amely a hivatal utáni életet taglalja, az esti közös vacsorákat a város egyik leghíresebb éttermében; a fiatal elit tagjaival, orvosokkal, bankárokkal, tisztviselőkkel. Nemkülönben érdekes és fontos Fischer házasságának a története Jobst Mártával. Bepillantást nyerhetünk egy ügyvéd családjának mindennapjaiba, ám nem mindennapi életébe, kilenc gyermekkel, cselédekkel, francia nevelőnővel. A következő fejezetek főleg a belpolitikai élettel foglalkoznak, egyetlen családi adalékkal: Fischer Béla apósa megkapja a magyar nemesi címet és neve Nagyatádi Visy László lesz. Ez az az időszak, 1904-1909 között, amikor Fischer kiábrándul a közéletből: „Megundorodtam az emberektől, ami tulajdonképp csak betetőzése volt annak az érzésskálának, amelyen a közélet figyelése közben végigmentem. " Úgy érezte, a kormány túlzottan „puhán" viselkedett az Ausztriával közös ügyek tárgyalásában, valamint borzadva látta az emberek szegénységét, anyagi ellehetetlenülését. A világháború során feleségével és sógornőjével egy betegápoló osztag vezetőjeként az orosz front közelében dolgozott, fáradhatatlanul. Ahogy múlt az idő, kezdett szembesülni azzal, hogy a háború „ kikerülhetetlen végzet", amire nem lehetett felkészülni. Viszszatérése után nehéz feladatot kapott, a közellátási ügyek felelőse lett és vívott majdnem reménytelen harcot a teljes szegénységgel. 83