Levéltári Szemle, 57. (2007)

Levéltári Szemle, 57. (2007) 1. szám - HÍREK - Márfi Attila: Beszámoló a IX. Győri Levéltári Napról / 108–111. o.

forráskötet szerkesztője is egyben) maga készített el. Néhány, az egykori jelentésekből vett idézetekkel zárult az előadás, amelyek közül talán ez a korabeli helyzetjelentés egyik mondata a legjobban elgondolkodtató: „Ha az oroszok jelentik a kommunizmust, akkor itt soha nem lesz senki kommunista... " Némileg konszolidáltabb, de rendkívül ellentmondásos és etikailag példaértékű helyzetelemzésre vállalkozott Mózessy Gergely a Székesfehérvári Egyházmegye Gyűjtemény igazgatója Kisberk Imre pályaképe és az állambiztonság című előadásában. A napjainkban aktuális, IlI/III-as ügynökmúlt egyik „példaértékű" esetével ismerkedhettünk meg. Az egyházi férfiú pályaképének rövid felvázolásával az előadó egy rendkívüli egyéniségre hívta fel a figyelmet, akinek karrierjét három ízben törte meg az államhatalom. Előmenetelét folyamatosan gátolták, zsarolták, s mint az állambiztonsági szervek egyik célszemélyéről, mintegy 10 000 (!) oldalas jelentés készült róla. Beszervezését sem kerülhette el, de egyetlen jelentés sem köthető hozzá, sőt bizonyos szempontból még fel is használta „kapcsolatait", hitéből fakadó mélységes emberségét, jobbító szándékait tartó tisztjeivel is megosztva. Példaértékű ez az összegzés Kisberk Imre hitét, tartását és felülemelkedését konkrét példákkal is érzékeltetve, s ezzel a mai napig fájó sebeket feltépő ügynökkérdést árnyaltabban elemezve. Az egyháztörténeti blokkot lezárva, s egyben az '56-os események tárgyalását bevezető részt megnyitva, hangzott el Szabó Csaba a MOL főigazgató-helyettese Mindszenty József hercegprímás napjai a forradalomban című előadása. Az előadásban a főleg politikai okokból eltorzított és sarkított úgynevezett Mindszenty-kép ellensúlyozásaként egy árnyaltabb, objektívebb megközelítést hallhattunk. Részletesen elemezve a hazai társadalmi-politikai viszonyokba ágyazottan a „klerikális reakció vezéralakja" elleni harcot, s a külföldön a szabadság harcosaként és nemzeti hősként felmagasztosult hercegprímás megítélését. Az előadás szerint az aszkéta életmódú főpap mindvégig a nemzeti megbékélés lehetőségeit kereste. '56-os szerepvállalása is ennek szellemében értékelhető, mivel elsősorban nem politikai, hanem egyházi és karitatív jellegű tevékenységet folytatott. A november 3-án elhangzott, s az előadó által „szerencsétlen rádióbeszédnek" minősített fellépésének hátterét, s a két szembenálló tábor politikai manipulációiról is számos részletet halhattunk. Mindszenty hercegprímás pár napos közszerepléséről szinte a mai napig az akkor meggyökeresedett, részben tudatos félremagyarázásokon alapuló állítások a közismertek. A teljesebb és objektívebb Mindszenty-kép megismeréséhez még mindig számos átértékelő és forrásfeltáró munkára lenne szükség. Az ezt követő szünet után már az '56-os helyi eseményekkel foglalkozó hozzászólásokra került sor: Elsőként a városi levéltár levéltárosa Borbély János A forradalom győri sajtója című előadása hangzott el, a már eddig publikált gazdag '56-os forrásanyagok ismereteit rendszerezve, s újabb kutatási eredményeket is feldolgozva. A vidék legjelentősebb forradalmi központjának — gazdasági és politikai jelentősége mellett — szellemi hagyományai is döntő tényezőnek számítottak. Igaz, a szellemi életben komoly törés volt tapasztalható az ötvenes években, de már 1956 nyarától számos új, tehetséges író és költő vállalt szerepet az egyre radikálisabb győri sajtóban. A forradalom alatt a Győr- Sopron Megyei Hírlap mellett a reformkori és '48-as hagyományokat őrző Hazánk című lap újbóli megalakulása és a Rádió működése ad lendületet. Az előadó röviden elemezte ennek a lendületnek főbb elemeit: Kemény és radikális hangvételű cikkek, nyilatkozatok, amelyek sokkolták a közvéleményt, ugyanakkor felkészítették a leendő eseményekre. Külön 109