Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - 1956 MEGKÖZELÍTÉSE: LEVÉLTÁRAK, IRATTÁRAK - Farkas Csaba: Szegedi művelődési intézmények a forradalomban / 31–37. o.

FARKAS CSABA SZEGEDI MŰVELŐDÉSI INTÉZMÉNYEK A FORRADALOMBAN Szeged szellemi életének intézményrendszere a dualizmus időszakában a polgári életforma kifejlődésével összefüggésben jött létre, az intézmények elsősorban a polgárság szórakozási és művelődési igényeit voltak hivatottak kiszolgálni. Bár 1945 után — a kommunista hatalomátvételt követően — a polgáriasodás megakadt, a város értelmiségi közösségének életében mégis fennmaradt egyfajta folyamatosság. Elsősorban a településen tevékenykedő felsőoktatási intézmények {Szegedi Tudományegyetem, Szegedi Orvostudományi Egyetem, Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola) oktatói és hallgatói szolgáltak biztos bázisul a művelődési intézmények számára. Az intézmények tevékenységének fő problémáját így nem is annyira az igények hiánya, hanem inkább a kommunista politikai rendszer kultúrpolitikája jelentette, amely az intézmények tevékenységét saját érdekei szerint átpolitizálta, s korlátozta a kulturális és művészi szabadságjogokat. Szeged művelődési intézménystruktúrája hagyományosan igen szerteágazó. Ebben az időszakban egy színház (Szegedi Nemzeti Színház), három nagy könyvtár (Somogyi Könyvtár, Egyetemi Könyvtár, Orvosegyetemi Könyvtár) mintegy 15 fiókkönyvtár és 46 szakszervezeti és üzemi könyvtár, 8 kultúrotthon, valamint 3 filmszínház látta el a kulturális feladatokat. Az intézményrendszer fontos részét alkották még a történettudományos és művészeti műhelyek, a Móra Ferenc Múzeum, valamint a Szegedi Állami Levéltár, az írószövetség Szegedi Csoportja és a tudománynépszerűsítéssel foglalkozó Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szegedi szervezete. A város művészeti életének jelentős forrása volt az 1947-ben indult Tiszatáj folyóirat. Az SzKP XX. kongresszusa utáni politikai erjedés Szegeden is éreztette hatását a város értelmiségi köreiben. Voltak, akik a szocializmus demokratizálását sürgették, mások a pártállam legális szervezeteinek és elismert fórumainak tevékenységét kihasználva terjesztettek olyan nézeteket, amelyek gyökeres ellentétben álltak az MDP hivatalos nézeteivel. Szeged művelődési szervezetei közül a legaktívabb az írószövetség volt, az írók Csongrád megyében is a gyökeres változtatások szükségességét hirdették. A megyeszékhelyen a legjelentősebb vitát 2 irodalmár: Vajda László és Vajtai István ügye gerjesztette, akiket a főiskoláról 1955-56-ban egy „inkvizíciós" eljárás keretében bocsátottak el. A rehabilitálásukért folytatott küzdelem a pártállami hatóságok számára felettébb kellemetlennek bizonyult.

1 Az írószövetség Szegedi Csoportja más rendezvényeket is szervezett. 1956. július 6-án került megrendezésre a TIT közreműködésével a szövetség vitaestje, amelyen mintegy 200-an vettek részt. Más értelmiségi körök is mozgolódtak. Szeptember 16-án tartották vitaestjüket a Történettudományi Társulat szegedi szervezetének tagjai. A történész vitán, 300 résztvevő előtt, a vitaindító előadásokat Dr. Karácsonyi Béla és Dr. Mérei Gyula professzorok tartották.

2 A város művelődési élete is felpezsdült, a Szegedi Nemzeti Színház 1956 őszi repertoárjába több „nyugati" darabot is felvettek, például Pirandello ésAnouilh műveit. Októberben élénkebbé vált az értelmiségi és művelődési mozgalom, október 5-én a TIT rendezésében sorra kerülő vitán a munkásmozgalom problematikus kérdéseiről értekezett mintegy 60 résztvevő. Október 6-án adta elő a szín' FARKAS CSABA: Csongrád megye. In A vidék forradalma. Szerk.: SZAKOLCZAI ATTILA, Á. VARGA LÁSZLÓ. Budapest, 2003. (a továbbiakban: Farkas, 2003.) 202. 2 Csongrád Megyei Levéltár (a továbbiakban CsML). Adattár. 1956-os gyűjtemény. Eseménynaptár. 31