Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 1. szám - MÉRLEG - Márfi Attila: Archivum comitatus Castriferrei I. Előadások Vas megye történetéből IV. Szerk. Mayer László, Tilcsik György. Szombathely, 2004 / 68–76. o.

Ezt követően Zágorhidi Czigány Balázs Püspöki tizedborok aló. századi szombathelyi várban című rövidebb írása olvasható, amelyben a szerző a Magyar Országos Levéltár őrizetében lévő Magyar Kamara Archívuma Urbaria et conscriptiones gyűjteményének ide vonatkozó forrástípusait, s azok forrásértékét ismerteti. Az 1565-től 1598-ig datált időszakból 5 urbárium, 8 invertárium és az 1571/72. évi számadáskönyv maradt fenn, mely forráscsoportok a szombathelyi uradalom tizedbor beszolgáltatásáról (urbáriumok), a bor tárolásáról, azaz a pincékről (inventáriumok), s az ezekkel kapcsolatos bevételekről és kiadásokról (számadáskönyv) adnak értékes adatokat a bortermelésen túl a város és az uradalom történetéhez is. A következő évszázadba kalauzol minket Dominkovits Péter Bormérés, kocsmáitatás a 17. század eleji Szombathelyen (1606-1619) című dolgozata. Ebben a szerző kifejti, annak ellenére, hogy Szombathely nem tartozott a jó nevű borvidékekhez, mégis már a 15. század elejétől meghatározó a bormérésből, azaz a kocsmáltatásból befolyó jövedelem a város életében. Az adatokban, mellékletekben és jegyzetekben gazdag, igényes tanulmányt a szerző szintén alfejezetekre osztotta, amelyek az adott témakör egy-egy fontos területét ismertetik. így részletesen bemutatja a privilegizált státusú város magisztrátusának e területen gyakorolt szabályozását; a statútumok megalkotását, illetve a gyakorlatban alkalmazott bormérés felelős tisztségviselőinek és a bormestereknek a feladatkörét. Értékes ismeretekhez juthatunk a város borimportját és a városi kocsmák működését ismertető fejezetből, s az ehhez szorosan kapcsolódó, Szombathelyi polgárok borkimérései című alfejezet táblázataiból. Végül Konfliktusok címmel a bormérés és kocsmáitatás során a közösségi és egyéni törekvések gyakori ütközéseit, illetve az ilyen jellegű súrlódásokból fakadó perek ismertetését, és a peresetek tipizálást is tanulmányozhatjuk. A szintézist függelékként Szombathely 1606 és 1619 között működött bormestereinek archontológiája zárja. Időrendben haladva Söptei Imre A Ság-hegy hegyközségei a 18-19. században című írása olvasható, amely három település (Ság, Kápolna, Alsómesteri) hegyközségeiről fennmaradt forrásokat, illetve azok működését dolgozza fel. Az egykori társulások jegyzőkönyveinek helytörténeti adatait felvázolva, elsősorban a hegyközségek működéséhez fontos rendszabályokat ismerteti a szerző az 1734-től 1894-ig terjedő időszakra vonatkozóan. A 17. század közepétől már bizonyítható szokásjogot 1734-ben rögzítették először írásban. Söptei az országosan is ismert becses forrást, valamint annak változatait felhasználva mutatja be a szervezeti működést 1867-ig. Az 1867-ben egységesített és az 1877. évi megyei hegyközségi szabályzatról is olvasható összegzés, a megváltozott és kényszerítő körülményeket (filoxéra) is érintve. A hegyközségek történeti kérdéseinek témakörénél maradva, Fejezetek a szombathelyi hegyközség 18-19. századi történetéből címmel Tílcsik György tanulmánya következik a kötetben. A város nyugati részén húzódó dombvonulaton már a 14. századtól fogva termeltek szőlőt, de csak aló. század végétől vannak forrásaink. A 17. század elejétől folyamatosan vezetett hegyközségi jegyzőkönyvek már részletesebb adatokat nyújtanak az itt folytatott szőlőművelésről. A 18. század derekától elpusztásodó szőlőterületek megújulását eredményező 1789-ben megalkotott szombathelyi hegyközségi rendszabályzat részletes ismertetésével folytatódik a tanulmány. Majd a testület ekkortól 1843-ig tartó működését vázolja fel a szerző, melyhez szorosan kapcsolódik „A szombathelyi szőlőhegy kiterjedése, termése és birtokosai" című fejezet, amelyben a szölődézsma (dézsma69