Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 1. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Pintér Mariann: Beszámoló a nemzetközi levéltári gyakorlatról: Párizs, 2005. április 6.–június 15. / 58–67. o.

Tény azonban az is, hogy a jelenlegi helyzet felvázolásán túl érdemleges információt nem kaptam a megoldási javaslatokról és lehetőségekről, amelyeket francia vagy más nemzeti levéltárak esetleg kipróbáltak és sikerrel alkalmaztak volna. Bár informatikai szempontból a levéltárak már nem tekinthetők elmaradottnak (európai viszonylatban), hiszen a levéltárosok túlnyomó része kezeli és érti a számítógépek nyelvét, az elektronikus iratok őrzésének megoldása még várat magára. Talán új válaszokat ad az ICA 2005-ben Abu Dabiban megrendezendő konferenciája, amely erre igyekszik kézzelfogható és kivitelezhető megoldást találni. Tendencia, hogy civil szervezetek, pártok, társadalmi szervezetek, magánszemélyek egyre nagyobb számban hoznak létre levéltárakat (pontosabban alapítványokat, amelyek levéltárakat is működtetnek). Ezekkel az együttműködés fontos és szükséges, hiszen a sokszor nemzeti szempontból is maradandó értékű magániratok megmaradásáról gondoskodni kell. Franciaországban sokan e szervezetek közül a Nemzeti Levéltárban szerződéses alapon tárolják dokumentumaikat, amelyek így hozzáférhetővé és kutathatóvá válnak. Ezekkel a szervezetekkel és magángyűjteményekkel azonban az együttműködés nem mindig problémamentes, hiszen az általuk kezelt iratanyag rendszerezése (ha rendszerezett egyáltalán) nem mindig szakszerű, mondta el Magalie Lacousse, a Nemzeti Történeti Levéltár {Centre Historíque des Archives nationales) magánlevéltárakkal foglalkozó munkatársa. A levéltár gyűjteményének bővítése (a levéltár elővásárlási joga), a nemzeti kulturális örökség egy kézben tartása, a lopások elleni biztonsági intézkedések szintén nem mellékes probléma. A vásárlásoknál figyelembe kell venni, hogy az intézmény közpénzből gazdálkodik, ezért sok dokumentumnál az aránytalanul magas ár akadályozó tényező. A lopások esetében pedig újra a nemzetközi együttműködés fontosságát kell hangsúlyozni, hiszen nem ritka, hogy az eltulajdonított iratok más országban bukkannak fel. Példaként hangzott el, hogy francia levéltárakból lopott iratokat kínáltak megvételre a Liége-i levéltárnak, amelyeket a rendőrség a belga levéltár kérésére lefoglalt, és az elkövetőket is sikerült letartóztatni. A levéltári „önértékelés" problémái és a levéltár önreprezentációja A harmadik modulban megpróbáltuk definiálni a levéltár és a levéltáros helyét a modernkori társadalomban.

141 Egyrészt a levéltár definiálható mint • a demokrácia eszköze, • a társadalmi fejlődés eszköze, • a történelmi és a kulturális örökség megőrzésének eszköze. Az előadások és a későbbi viták alapján megfogalmazható, hogy e funkciók fontosságát a nagyközönségben is tudatosítani kell, mert az átlagember nincs tisztában a levéltár működésével. Ezért nagyon fontos, hogy az intézményeinkben folyó belső munkát kifelé is 141 E kérdéshez ld. jelen szám 3-4. oldalán PIERRE NÓRA írását! (A Szerk.) 64