Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - MÉRLEG - Gőzsy Zoltán: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt: Válogatás Bél Mátyás leírásából. Ford. Tóth Péter. Sopron, 2004. (Központi Bányászati Múzeum, 3.): Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt. Selmecbánya. Ford. Tóth Péter. Sopron, 2006. (Központi Bányászati Múzeum, 4.) / 73–77. o.

sen kívánt hatni. Általában találó, olykor azonban erőltetettnek ható idézeteket citált. Bél örömét lelte a példázatokban, igen szívesen és — olykor aránytalanul — hosszasan moralizált. Tóth Péter fordítása e stílus közvetítése tekintetében is könnyed, elegáns, ugyanakkor szakszerű. A latin kifejezéseket a leginkább megfelelő terminussal adta vissza. Grammatikai lag igyekezett pontos lenni, e törekvése indokolja és magyarázza olykor a passzív szerkezetek megtartását is. Tóth Péter legfontosabb célja az volt, hogy pontosan megértse, és az olvasóival megértesse a szöveget, ezért igényes fordítást tett le az asztalra, munkájában érződnek az utómunkálatok, illetve az utólagos szerkesztés. Külön bravúrt jelent a hidraulikus és egyéb bányászati gépek leírásának magyarra fordítása, melyek igen bonyolultak. Jól érezte ezt Bél is, aki — megcsillantva humorát — azzal zárta egy alkalommal több oldalas tájékoztatóját: „Ennyi elég is: ha tudod, kérdezd meg olvasó Oedipust, aki megfejti neked ezt a rejtvényt." (II. 245. és I. 91.) Az utóbbi időben készült Bél-recepciókban alapvető kritériummá vált az eredeti, latin szöveg egyidejű közlése. Ebben az esetben ez elmaradt, úgy tűnik a fordító egy igényes kivitelű (dicséret illeti a szerkesztési, tervezési és tördelési munkákat — Alphyn Bt.), reprezentatív kötettel kívánt előállni. A latin szöveg mégis hiányzik, mert a kitűnő fordításnak köszönhetően megismert tartalmi elemek, szokatlan, magyarázatra szoruló szófordulatok indokolnák a latin eredeti közlését. Ugyancsak zavaró a kötet végén a személy-, földrajzi név és tárgymutató hiánya. A fentiekben recenzált két kötet hűen tükrözi a Bél-kutatás jelenlegi, kissé paradox helyzetét. Rendkívül alkalmas szakembereink vannak Bél munkáinak feldolgozásához, lefordításához, ugyanakkor hiányzik az egységes koordináció, az egységes kiadási alapelvek tisztázása. Bél értékrendszerében a bányászok hordozták a virtust (a szó antik és humanista értelmében), hiszen nemcsak munkájukkal tűntek ki, de legtöbbször vitézi tetteket „vittek véghez részint otthon, a bányák védelmében, és részint otthonuktól távol, az ellenséggel szemben." (II. 85.) A bányászok virtus-képe más szegmensekkel is bővült. A sok munka hatására ugyanis „megszelídülnek és ékes beszédűekké, emberségesekké lesznek. " (II. 129.) ,^4 selmeciek természete arra van teremtve, hogy teljes erővel törekedjék mindenre, ami ékes és tisztességes." (II. 135.) Mindezek figyelembevételével érthető, hogy miért a Bányászati Múzeum gondoskodott a jól szerkesztett és igényesen lefordított válogatás kiadásáról, amely sok esetben valóban a bányászok és a bányászat dicsérete, ugyanakkor több történeti tanulsággal szolgál, mint az első olvasásra gondolnánk. Gőzsy Zoltán 11