Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Cserna Anna: A Bonyhádi Székely Múzeum Egyesület levéltári őrizetben lévő iratanyaga. 1., A bácskai telepítés iratai, 1941–1944 / 59–68. o.

megteremtése után megindulhatna a telepítés. Egy „gyors terv" is készült a bukovinai és moldvai magyarok hazahozatalára, számítva a román hatóságok esetleges egyoldalú eljárására, illetve az önkéntes hazatérésekre is. A bukovinai székelyekkel foglalkozó külön albizottság tanulmányozta a német telepítési gyakorlatot. Felmérést végeztek az öt bukovinai székely falu lakosságáról, anyagi, vagyoni, gazdasági, kulturális viszonyairól. A fogadásuktól a letelepítésükig minden részletet mérlegeltek. E falvak lakóinak élethelyzete Észak-Bukovina szovjet fennhatóság alá kerülése, nem utolsó sorban pedig a második bécsi döntés után, tarthatatlanná vált. A kormánybiztosság működésében így a bukovinai székelyek „megmentése", azaz az átköltöztetésük megszervezése kapott prioritást.

14 Bácskában a bevonulást követően katonai közigazgatás vette át az ügyek intézését, mely igazgatási fonna egészen augusztus közepéig fennállt. Ez idő alatt a Szerbiába toloncolt, majd a Dunántúl nyugati részén táborokba internált szerbek helyére mintegy tizenháromezemyi bukovinai székely érkezett.

15 A telepítés fokozatosságára utal, hogy júniusban hét volt szerb telepet népesítettek be. A házak, a gazdasági udvarok, az utak, a kutak, az árnyékszékek rendezése csak ebben a hét faluban több mint 131 ezer pengőbe került.

16 Elsősorban a folyamatosan érkező telepesek elhelyezésében és főleg a sokgyermekes, nincstelen, mindenüket vesztett családok élelmezésében, ellátásában merült ki a kormánybiztosság munkája. Júniusban még 5500 főről gondoskodtak, ám ez a szám napról napra nőtt. A kormánybiztos rendelkezésére 1 millió pengő állt, ebből ténylegesen 250 ezerből gazdálkodhatott. Azokon a telepeken, ahol Hangya-üzlet létezett, élelmezési bizottságokat szerveztek. A bizottságot a főjegyző, a helyi bíró, a védőnő, stb., összesen 8-9 fő alkotta, akik vagyonukkal is feleltek a pénzek szabályszerű felhasználásáról.

17 A szigorú számadások községenként és a családok neveinek felsorolásával készültek, nehogy egyetlen egy személy is ellátatlan legyen.

18 A katonai és polgári hatóságok „magasabb nemzetpolitikai okok"-ra hivatkoztak minden felmerülő kiadás kapcsán. A délvidéki telepesek berendezkedése nagy költségekkel járt. A kormánybiztosság 1941. július 21. - augusztus 31. között 14 805 fő ellátására 640 ezer pengőt költött. Háziállatokra, szerszámokra, gyógyszerekre, épületek javítására, szállításra stb. 348 ezer pengőt fordított.

19 A háztartások felszerelésekor az ingóságok juttatásában az arányosság, valamint az igazságosság elvét próbálták alkalmazni. Irányadónak számított a család nagysága és a Bukovinában hagyott vagyon mértéke. A tulajdonba adott ingóságok vételárát a leltárban feltüntetett érték szabta meg. Előnyös helyzetbe az a telepes került, aki azonnal meg tudta fizetni a kirótt összeget.

20 A telepítésnek megvoltak a károsultjai is: a panaszlevelek sorából megemlítendő a vagyonukból kimozdított bajmokx magyar állampolgárságú magyarok, németek és bunyevácok levele. A pártatlanságot és a méltányosságot képviselni igyekvő kormánybiztos orvosolni kívánta a sérelmeket. E szerint „akik nem minősíthetők dobrovoljácoknak és ingatlanaik becsületes, igaz úton pénzzel való megszerzését igazolni tudják, tulajdonukba visszahelyeztetnek. "

2l 14 V. KÁPOLNÁS, 1992.279. 15 Magyarország története 1072. p. ,f> TMÖL Bonyhádi Székely Múzeum Egyesület Kormány biztosi iratok 2112/1941. 17 Uo. 104/1941. ,8 Uo. 277/1941. 15 Uo. 313/1941. 20 Uo. 2322/1941. 21 Uo. 356/1941. 64