Levéltári Szemle, 56. (2006)
Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Jakab Réka: A zsidótörvények végrehajtása Veszprém megyében / 49–58. o.
Iparengedély vagy iparigazolvány kiadása zsidók részére indokolt esetben továbbra is lehetséges volt, de csak a kereskedelmi és közlekedési miniszter külön engedélyével. 15 Megjegyezzük, hogy a veszprémi polgármesteri iratokban ilyen esettel nem találkoztunk. Bizonyos kiskapukat a törvény nyitva hagyott a hatálya alá esők részére. Megengedte például azt, hogy zsidó iparüzök olyan, az iparhatóság alá eső más településre vigyék át iparukat, ahol a zsidó iparüzök aránya nem éri el a 6%-ot. Ha valaki később visszaköltözött régi üzlethelyére, iparát ismét be kellett jelentenie, de nem esett a 6%-os korlátozás alá. 16 1941 júliusában Veszprém vármegye közigazgatási bizottsága azt kérte a polgármestertől, intézkedjen, hogy a zsidó kézben volt dohány nagy- és kisárudák, italmérések, szén- és fakereskedések iparengedélyeinek bevonása folytán üressé vált üzlethelyiségek, telephelyek bérbe adhatók legyenek keresztény jogosítványosoknak. Ugyanis számos panasz érkezett, hogy ezek a volt zsidó jogosítványosok tovább fizetik bérleteiket, így a keresztények nem tudják azokat igénybe venni. 17 A törvény a keresztény iparüzök számarányának növelését célozta. Kommentárja így fogalmaz: „A városokba tóduló zsidóság tőkeerejénél és szervezettségénél fogva a legtöbb iparágban túlnyomó erővel lép fel és ezekből fokozatosan kiszorítja a nemzet értékes alkotóerejét kitevő, a mesterségbeli hagyományokat őrző és a keresztény erkölcs által korlátozott kisiparos réteget. A nemzeti közvélemény (...) régóta aggodalommal szemléli az iparostársadalom ilyen arányú kicserélődésének folyamatát és ezzel kapcsolatban a magyar városok elzsidósodását. " A törvényben megfogalmazott cél megvalósítását szorgalmazta a Baross Szövetség is, amely a keresztény kereskedők érdekszövetségeként lépett fel és — ahogyan fogalmazott — harcot indított a nemzeti gondolat térhódításáért „ visszaszerezni mindazt, ami a miénk volt. " Céljuk az volt, hogy a zsidó üzletek, kereskedelmi jogosítványok keresztény iparüzök kezébe kerüljenek, mivel ők ezek hiányában nem tudnak érvényesülni. 1942 júliusában a polgármesterhez és a nyilvánossághoz fordultak kérve, hogy azok a keresztény háztulajdonosok, akiknek házában üzlethelyiség van, mondjanak fel zsidó bérlőiknek és keresztény kereskedőt juttassanak bérleményhez. 18 Ezzel párhuzamosan 1942. szeptember 4-én az alispán is felszólította a polgármestert, hogy a város tulajdonában Iévö üzlethelyiségeket bérlő zsidó kereskedőknek mondjon fel. Válaszában a polgármester tájékoztatta az alispánt, hogy az egyetlen ilyen üzlet bérlőjének, Winter Sándornénak 1943. május 1-i (!) hatállyal felmondott. 19 A Baross Szövetség éber tevékenységére jellemző, hogy az erőteljes propaganda mellett zsidó iparüzök ellen tett feljelentéseivel is megpróbálta befolyásolni a közhangulatot. Krausz Andor divatáru kereskedő ellen tett feljelentésével azonban nem érte el célját. 1942 nyarán azzal vádolta meg a kereskedőt, hogy üzletében nem az iparjogosítványában megnevezett cikkekkel kereskedik. A győri Kerületi Kereskedelmi és Iparkamaráig is eljutó eljárás során az iparhatóság nem tudott iparkihágást megállapítani. 20 15 2700/1940 Ip. M. sz. rendelet "' 34027/1941 KKM. sz. rendelet " VeMLV.173.b. 4766/1941 18 VeMLV.173.b. 6618/1942 19 VeMLV.173.b. 6618/1942. 20 Uo. 53
