Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Pál Judit: Az erdélyi Főkormányszék és a "Királyi Biztosság" működése, 1867–1872 / 23–34. o.

A „Királyi Biztosság" felszámolása Péchy 1870 végén már javasolta a Királyi Biztosság felszámolását, hivatkozva arra, hogy a kormánypárt tekintélyes része is a megszüntetés mellett van, „hogy így Erdélynek is kormányzása minden tekintetben a központból kiinduló egységes, nem pedig kivételes legyen, s a különállás iránt némelyekben még lappangó vágyak és törekvések alapja elvonatván, a lehető politikai válságok az uniót teljesen valósuknak találják. "

2S Úgy tűnik, hogy különösen az ellenzék volt kritikus a királyi biztosi állás fenntartásával szemben, mert amikor Péchy maga javasolta a királyi biztosi hatóság felszámolását,

26 ismét kitért arra, hogy kezdetben azzal gyanúsították a kormányt, hogy „Erdélyre nézve továbbra is, más elnevezés alatt egy különálló kormányzási közeg szándékoltatnék" fenntartani. A mérsékelt ellenzék — ha nem szívesen is —, de elfogadta a köztes megoldást, mint ezt Tisza László írta: „Határozottan elleneztem s ellenzem a biztost, de ha éppen a lapunk által is jelzett bukuresti izgalmak miatt végre is fenntartatnék, ne depopularizáljuk előre, hanem védjük — mint már ír ám is — oly környezetből, mely helyes működésit lehetetlenné tenné, vagy sokba kerülne (!) kis gubernium lenne. "

27 Péchy szerint végül is működése, amelynek — mint írta — „ iránya egyedül az uniónak minden ágazataiban való keresztülvitele volt és maradt", meggyőzte az aggodalmaskodókat.

28 A királyi biztos mintegy elébe kívánt menni a feloszlatási szándékoknak, főleg a közelgő költségvetési vitára való tekintettel. Bár Rajner Pál belügyminiszter még fenntartandónak vélte a Királyi Biztosságot, de a megszüntetés mindenképpen csak idő kérdése volt, Péchy szerint pedig a képviselőházi vita kellemetlen lett volna a kormányra nézve. A felszámolás mellett szóló érvek között Péchy felsorolta, hogy a helyzet 1869 májusa óta megváltozott: létrejött a közvetlen érintkezés az erdélyi törvényhatóságok és a magyar kormány között (a királyi biztosnak amúgy is alig volt közigazgatási hatásköre), a törvényhozást már egységesítették, a bírósági szervezés megvalósult, és a szomszédos országokban sincs olyan állapot, ami indokolná egy királyi biztos fenntartását, amely önmagában is „rendkívüli állapotot feltételez". Ami úgyszintén fontos, az összeköttetés is megjavult Erdéllyel: kiépült a vasút Kolozsvárig és a távirdai állomások is jelentősen megszaporodtak, „ következőleg most már a magyar királyi kormány abban a helyzetben van, miszerint az erdélyi terület kormányzását is minden királyi biztosi közvetítés mellőzésével hátramaradás vagy akadály nélkül közvetlen maga vezetheti. " Sőt ezzel a kormány jelét adná, hogy „az erdélyi terület iránt oly bizodalommal viseltetik, mint a magyarországi többi terület iránt. "

29 A részletekre is gondoltak a javaslatban: a megszüntetés időpontjául 1871. április 30-át javasolták, a Főkormányszék felszámolásának kétéves évfordulóját. Az időpont azért is alkalmasnak tűnt, mert Kolozsváron Szent György napja volt a lakásbérletek lejártának ideje, ezzel tehát a hivatalnokok helyzetét akarták megkönnyíteni. Javasolták továbbá a királyi biztos és a Főkormányszék 1861 utáni irattárának felszállítását a belügyminisztériumba. A királyi biztosi személyzet egy részét Péchy Manó felterjesztése a miniszterelnökhöz és a belügyminiszterhez, Kolozsvár, 1870. okt. 18. MOL F 270, 1870/1815. A fenti beadványt Nagy Elek fogalmazta; nem lehet tudni, hogy mennyi ebben az ő sugallata, és mennyi a Péchy saját hozzájárulása, a kormánybiztosnak azonban mindenképpen egyet kellett értenie a javaslattal. Tisza László levele K. Papp Miklóshoz, Pest, 1868. nov. 24. MOL R 147 K. Papp Miklós gyűjtemény. Hozzá írt levelek. 1, tétel, 3. doboz. MOL F 270, 1870/1815. 29