Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - Henzsel Ágota: A nagyecsedi városkönyv / 17–22. o.

HENZSEL ÁGOTA ANAGYECSEDI VÁROSKÖNYV 2006 nyarán, több évtizedig tartó lappangás után került Nagyecsed város tulajdonába és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár őrizetébe a település 17-19. századi jegyzökönyve, a nagyecsedi városkönyv.' Az értékes történeti forrást egykor Berey József református lelkész használta fel helytörténeti munkái megírásakor, a 20. század elején. Neki még rendelkezésére álltak a községi és egyházi levéltár iratai is, de Nagyecsed történetéről szóló könyve előszavában, 1930 januárjában már arról írt, hogy „a forradalmi s kommunista idők alatt a község levéltára szétszóródott, eredeti, becses okmányai eltűntek"

1 Hajdan, a 17. században a város ládájában tartották az iratokat. A városkönyvnek egy 1684-es bejegyzése szerint a prédikátor fizetéséről szóló megegyezés lapjait „egy csomóban kötvén, két pecsétekkel megerősítvén a város ládájába tettük, honnét különben ki ne vehessék s fel ne bonthassák a katonaság, a város és a prédikátorok egyezések nélkül"' Ennek a ládának lehetett a „lakója" a szóban forgó városkönyv is, a hátoldalán ugyanis vörös viaszpecsét töredékei látszanak. A 16x22 cm fedélméretű, 5 cm vastag kötet 448 (utólag) számozott oldalt tartalmaz. „Ez a jegyzőkönyv negyed íves, finom bőrkötésű. Eredetileg valamely külföldön tanult magyar theologusé lehetett, mert latin theologiai értekezések írattak belé, melyeket kivágtak, s a megmaradt tiszta lapokra írogattak. A régi latin írás átitatódott némely tiszta lapra s ma is leolvasható.'"

0

' A könyv első tulajdonosáról szóló feltevést valószínűsíti, hogy a bőrkötésű fedőlapok és az eredetileg üres papírlapok közé zenével kapcsolatos, latin nyelvű nyomtatott kiadvány néhány lapját kötötték. Ezek egyikén a mű kiadásának helyeként Wittenberg szerepel, év megjelölése nélkül. A református prédikátorok két kiváló képviselője, Hodászi Lukács és Monai János is tanult Wittenbergben, majd a 16-17. század fordulóján, Báthori István országbíró idejében szolgáltak Ecseden.

5 A teológus feljegyzései nem folyamatosan íródtak, hanem — a lap tetején néhol megmaradt címek alapján 6 — témák szerint elkülönítve, több helyen kerültek a könyvbe. Nem tudni, hogy a teleírt lapokat ki és mikor távolította el, de tény, hogy a 17. század közepén Ecsed mezőváros tanácsa kezdte használni a könyvet, majd kétszáz éven át ebbe íratta bejegyzéseit. A magyarországi városi írásbeliség kezdeteire a jogbiztosító iratok, kiváltságlevelek megőrzése és a fontosabb események szórványos feljegyzése voltjellemző. Eleinte csak egy könyv szolgált erre a célra, a városkönyv. Ez később tanácsülési jegyzőkönyvvé formálódott, egyéb feljegyzései pedig a városok belső rendjének differenciálódása nyomán ' Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, V. 364. Nagyecsed nagyközség iratai 1655-1950. 2 BIÍREY JÓZSEF: Nagyecsed nagyközség története. Mátészalka, 1937. 3. 3 Bővített újrakiadása BIÍREY JÓZSEF: Nagyecsed története és néprajza. Folklór és etnográfia 44. Debrecen, 1988.209. 4 BEREY, 1937.31. 5 DANKÓIMRE: Nagyecsed. Debrecen, 1994. 65. 6 A városkönyv 323. oldalán, felül: „De aelerna Deipraedeslinatione eí electione", a 363. oldalon: ,JDe regno Christi themata" 17