Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - HÍREK - Káli Csaba: Az MLE nyugat-dunántúli szekciójának szakmai napja / 94–95. o.

sem. Hasonló „trükközéssel" lehet megoldani a „Raktári helyek" listaablakban a mozai­kosan elhelyezkedő anyag helyrajzi regisztrálását, úgy, hogy a segédtáblák „Raktárak" fülén az „ Epületek " rovatban — épület gyanánt — beírunk egy „ és " szócskát, így a be­vitt tól-ig helyrajzi adatokat ez fogja elkülöníteni és egyúttal átláthatóvá tenni. Az emlí­tett apróságok csak kiragadott példák, de jól mutatják, hogy kellő kreativitással sok, el­sőre kellemetlennek tűnő probléma viszonylag egyszerűen is orvosolható. A fejlesztő részletesen szólt a törzskönyvhöz kapcsolható segédletekről, amelyeknek a papírról elektronikus alapra helyezése és adatbázisba koncentrálhatósága valóban a program egyik legfőbb erénye és értéke. A legtöbb kritikai jellegű hozzászólást a naplók, különösen a gyarapodási és fogyatéki naplók, törzskönyvhöz való hozzákapcsolásának technikai megoldása váltotta ki. A ta­nácskozás előtti napokban érkezett meg a program első — technikai jellegű — frissítése, így olyan triviális problémákra, mint például az átadó szerv postacímének regisztrálha­tatlansága már nem kellett kitérni. Az első próbálkozások során valóban túlbonyolított­nak ható megoldást sajnos itt fűszerezi a legtöbb apró, de nagyon zavaró — inkább tech­nikai mint tartalmi — programhiba. Ezek közé sorolhatók a kerekítési hibák és a doboz­méretek elnevezhetőségének korlátozott volta (szám nem szerepelhet benne és csak ki­lenc karakteres lehet), ami sem a programleírásból, sem a beírás során nem derül ki. A fejlesztő ígéretet tett a technikai jellegű hibák folyamatos korrigálására, amelyek érthető módon minden új szoftvernek a velejárói. Egyúttal kérte is, hogy aki ilyet észlel, az fel­tétlenüljuttassa el hozzá, illetve a társasághoz ez irányú észrevételeit. A program második legfontosabb része a szervnyilvántartás, mellyel kapcsolatban a leg­fontosabb kezdőlépés itt is a segédtáblák testre szabása, különösen a szervreferencia, il­letve a szervtipológia megalkotása. A szervjegyzék adatainak kitöltését célszerű több — esetleg három — fázisban elvégezni, melynek során először azokat az adatokat kellene bevinni, amelyek a továbblépéshez feltétlenül szükségesek. Második körben a fent hivat­kozott NKÖM rendelet által meghatározott kötelező adatokat, majd a harmadik menet­ben érdemes felvinni a rendelkezésünkre álló egyéb, a rendszer által befogadható infor­mációkat. Összességében az e-Archivum — az eddigi felhasználói tapasztalatok tükrében — megfelel az elsődlegesen támasztott követelményeknek. Az adatokkal való feltöltés után bizonyos munkafajtákat — a keresési funkciói révén — lényegesen leegyszerűsít. A vél­hetően egyre kiterjedtebb felhasználás során bizonyára születnek javaslatok, ötletek a program — technikai jellegű csiszoláson túlmenő — továbbfejlesztésére vonatkozóan, mely elől a fejlesztő nem zárkózott el. A program további „finomítása" és a gyakorlati követelményekhez való igazítása azonban csak a szükséges pénzügyi támogatásokról történő döntés megszületése esetén képzelhető el. A fokozott érdeklődés miatt a tervezett időkereten kissé túlnyúlt szakmai program után a Vasi Falumúzeumot tekintették meg a régió levéltárosai Horváth Sándornak, az in­tézmény igazgatójának szakszerű kalauzolásával. Káli Csaba 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom