Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - MÉRLEG - Krahulcsán Zsolt: A snagovi foglyok. Nagy Imre és társai Romániában. Iratok. Összeáll., a jegyzeteket és a bevezető tanulmányt írta Baráth Magdolna, Sipos Levente. Budapest, 2006 / 78–81. o.

statisztikai iratok, a deportáltak magán-és politikai levelezéséről a román állambiztonsági szervek által készített másolatok, különböző elemzések, értékelések, feljegyzések. A kötet bevezető tanulmánya alapos és gazdagon jegyzetelt, az iratok sorsáról éppúgy tájékoztat, mint a Nagy Imre-csoportnak a jugoszláviai nagykövetségen eltöltött időszakáról, a háttérben folyó szovjet - jugoszláv - román - magyar pártvezetők intenzív, idegesnek tűnő tárgyalásairól, Kádárnak a Nagy Imre-csoporttal kapcsolatos álláspontjának változásairól, a helyszínekről, az elhurcoltak mindennapjairól, a nehézségekről, az ellátásukkal kapcsolatos — elsőre talán lényegtelennek tűnő — részletekről, a snagovi rezsimről, a folyamatos kihallgatásokról, beszélgetésekről. A bevezető tanulmány külön fejezetet szán az elhurcoltakról szóló információgyűjtés bemutatásának, annak, hogyan folytattak tájékozódó, agitációs beszélgetéseket, milyen céllal készítették ezeket, mit akartak ezzel elérni. Külön rész foglalkozik a hazatérés megszervezésével, annak politikai előkészítésével is. A dokumentumok válogatásakor a szerkesztők három műfaji blokkot alakítottak ki. Az első a Román Munkáspárt megbízásából a deportáltakat felkereső politikusok és a velük folytatott beszélgetésekről készített feljegyzéseket, a második a csoport tagjainak politikai levelezését, míg a harmadik a Donáth Ferenc, Losonczy Géza és Szántó Zoltán által készített politikai feljegyzéseket tartalmazza. A forráskiadvány (a függelékben közölt iratok nélkül) 92, nagyrészt eredetileg román nyelven írt dokumentumot közöl, a három műfaji blokkon belül kronologikus sorrendben. Az első blokk 38 dokumentumot tartalmaz, mely Goldberger Miklós, Vass László, losifArdeleanu, Emil Bodnáras és Walter Román romániai politikusok és a csoport tagjai közt lefolytatott beszélgetésekről készített feljegyzésekből áll.

6 Az iratokból kitűnik, hogy az egymástól elszigetelt helyen őrzött csoporttagok ellenálltak a román politikusok megosztási, leválasztási kísérleteinek, egységesen gondolkodtak a forradalomról és szerepükről. {Szántó Zoltán, valamint Vas Zoltán soha nem tartozott a Nagy Imre-csoporthoz, így az ő véleményük ebben a kérdésben eltérő volt.) Zavaró, hogy néhány esetben (9., 10., 11., 16. és 22. számú dokumentumok) nem tudjuk, hogy ki készítette a feljegyzést, de ez természetesen nem a szerkesztők mulasztása, mert ezt maguk az iratok sem jelzik. Sajnálatosan alig, vagy csak nagyon keveset tudunk meg a dokumentumokból a román állambiztonsági szervek és a román politikai vezetés, illetve a Securitate és a magyar Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Főosztálya közötti kapcsolatról,

7 vagyis ar6 Goldberger Miklós: magyar származású romániai kommunista politikus, történész. Vass László: 1956-ban a Román Munkáspárt (RMP) központjában az agitációs és propagandaosztály munkatársa. losif Ardeleanu magyar származású (született: Erdélyi József) román kommunista politikus, 1956-ban az RMP sajtóigazgatóságának vezetője. Emil Bodnáras: román kommunista politikus, 1956-ban a Securitate felett is felügyeletet gyakorló „fegyveres erők minisztere". Walter Román: román (magyar származású) kommunista, egyetemi tanár. 7 A román titkosszolgálat — már a forradalmat megelőzően, majd utána még inkább — sokkalta mélyebben volt érintett a magyarországi eseményekben, mint eddig feltételezni lehetett. A Securitate 1956 nyarától kezdődően magyarul jól beszélő ügynököket küldött Magyarországra, majd a román küldöttség november végi látogatása alkalmával Bodnáras felajánlotta segítségét az „ÁVH" újjászervezése érdekében. A több száz (sic!) magyarul tudó ügynök feladata a régi-új államvcdclcm megszervezése volt. (Bodnáras kijelentése az újabb források tükrében inkább csak hcncegcsnck fogható fel. Erre vonatkozólag ld. jelen lapszám 61-73. oldalán Stefano Bottoni és Nóvák Csaba Zoltán forrásközlését. (A Szerk.) 79