Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - 1956 MEGKÖZELÍTÉSE: FORRÁSOK - Bottoni, Stefano–Novák Csaba Zoltán: Az 1956. évi magyar forradalom sajátos romániai következménye: tervszerű politikai megtorlások előkészítése Romániában: forrásközlés / 61–73. o.

pártbizottságnak is foglakoznia kell később is ezekkel az esetekkel. Hiányolom, hogy ezekben az ügyekben nagyon hiányosan tájékoztatják a pártbizottságot. Ami a városi Securitatét illeti, az a véleményem, hogy Bukarest város Securitate vezetőjének tájékoztatnia kell a városi pártbizottságot is a felmerült problémákról. Azonban még mi sem elemeztük ki egy referátumban a Securitate tevékenységét. Azt is el kell mondanom, hogy a pártbizottság első titkára és a Securitate városi vezetője között jó a kapcsolat, ami nem mondható el minden esetben az alsóbb szinteken (...). A gyanúsítottak követésében is vannak még hiányosságok. Például majdnem két hónapig követtünk egy bukaresti tanárt, akiről végül kiderült, hogy csupán intenzív nőzésről van szó. Azt akarom mondani, hogy ezekből a jelentésekből az tűnik ki, hogy ez a hálózat nem is annyira jó, mint azt gondoltuk. A különböző kiáltványok esetében nem sikerült beazonosítani a szerzőket. Ugyanezt mondhatjuk el a tüzesetekről, a különböző autó és gyári rongálok elkövetőiről is. A magyarországi események is bebizonyították, hogy egy csomó dolgot nem tettünk pontra (Sic!), mert az elvtársak nagyon sok ügyben tájékozatlanok voltak. Sok esetben a párt tájékoztatta az elvtársakat. Ez nagyon jó, hogy a párt tájékozott de azt hiszem, az elvtársak tájékozódhattak volna előzetesen. (...) Stancu elvtárs: (...) A magyarországi események ideje alatt mindenütt vertek, a minisztériumtól kezdődően az utolsó helyi milícia őrs vezetőjéig. Ez az igazság és mindezt iratokkal is lehet bizonyítani. Bukarestről beszélek, természetesen. Ebben a kérdésben a párt is hiányosságokkal küszködik, személyesen Danalache elvtársra gondoltam. Ceausescu elvtárs: Danalache elvtárs utasítást adott a verésekre? Stancu elvtárs: Beszéljünk nyíltan és mindebből vonjuk le a tanúságot. Bukarestben az egyetemistáknak ugyan nem sikerült utcai zavargásokat provokálniuk de lázítási kísérlet az több is volt, reggeltől estig próbálkoztak. Tőlünk az utcai jelenlétet kérték és a Securitate, a Milícia és pártaktivisták valóban uralták az utcákat. Az Ifjúmunkás szervezet is nagyon komoly szerepet játszott ebben a kérdésben. Ceausescu elvtárs: Kaptak olyan jellegű utasítás a minisztériumtól, hogy a kihallgatás alatt álló embereket verjék? Stancu elvtárs: Ilyen utasítás nem kaptunk, de a városi vezetőség azt mondta, hogy a letartóztatottakat néha meg kell verni. Ceausescu elvtárs: Beszéljünk világosabban. Kaptak olyan utasítást, miszerint a letartóztatott és kihallgatás alatt levő embereket meg kell verni? Stancu elvtárs: Hogy érthetőbb legyek, bemutatok néhány kiegészítő iratot az üléseinkről, így alaposabban dokumentálható. Ceausescu elvtárs: Pontosabban kellene válaszolnod... Stancu elvtárs: Pontosabban, az ifjúmunkások az utcán verekedtek. Ceausescu elvtárs: Ha valakik elkezdtek kiabálni az utcán és az ifjúmunkások közbeléptek, az egy dolog de az már egy másik dolog, ha a letartóztatottakat a Securitatén kínozták. Egy dolog a gyárakban, az egyetemeken és az utcákon fellépni a rendbontók ellen és egy másik dolog, az hogy, hogyan viselkednek a hatóságok. Stancu elvtárs: A következőképpen történt: az illetőt megverték, átvette a milícia és aztán átadta nekünk, mint politikai vádlottat, és aztán nekünk kellett elboldogulnunk vele. Ceausescu elvtárs: Mi most a törvények betartásáról beszélünk, a Securitate dolgozóinak viselkedéséről... 67