Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - 1956 MEGKÖZELÍTÉSE: FORRÁSOK - Szántó László: Nagy Imre snagovi politikai feljegyzéseinek forráskiadási kérdéseiről / 54–60. o.

Feltehető — bár közvetlen forrás erről nem áll rendelkezésre —, hogy Nagy Imrét az 1956-os események hivatalos, „ellenforradalmi" értékelésének megjelenése késztette addigi feljegyzéseinek újragondolására és részleges átírására, valamint álláspontjának kifejtésére az aktuális politikai fejleményekkel kapcsolatban, illetve az őt és csoportját ért vádakkal szemben. Az új, vagy újraírt feljegyzéseket nem új jegyzettömbökbe, hanem a már felhasznált lapok hátoldalaira jegyezte le, jól azonosítható, már említett, rendkívül apró betűs kézírásával. Ezen kívül készített egy önálló lapszámozással ellátott, 38 oldal terjedelmű feljegyzést is, amelyben részben visszatért egyes, általa már korábban taglalt, kérdésekre. Az utolsó politikai feljegyzései 1957 márciusában, Révai József híres-hírhedt cikkére való reagálásként születtek.

3 Ezt követően Nagy Imre hozzákezdett befejezetlenül maradt önéletrajzi feljegyzése, a Viharos emberöltő megírásához.

4 Az „első változatnak" nevezhető feljegyzései mégis fennmaradtak, mivel a román állambiztonsági szerv alkalmazottai Nagy Imre és felesége napi sétái idején lefényképezték feljegyzéseit és leveleit. A kézirat sorsáról Nagy Imrétől az 1957. április 14-én történt őrizetbe vétele alkalmával elkobozták minden iratát, így a Gondolatok... is az eljáró magyar belügyi hatóság birtokába került. A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének helyettese, dr. Nyíri Sándor által készített, 1989. június 5-én kelt Feljegyzésben idézik a V-150000/42. sz. vizsgálati dosszié 123. oldalán található, 1957. szeptember 6-án kelt leírást az ezután történtekről: „Nagy Imre Romániába történt távozása után megírta az ún. Gondolatok és emlékezések c. emlékiratát. Az emlékirat a birtokunkba került, azt lefotóztuk és ezt a fotómásolatot Nagy Imre és társai 10-51.866/57. sz. ügydosszié IV-V-VL kötetébe helyeztük el. Nagy Imre lakásán lefoglaltuk a „ Gondolatok és emlékezések " c. emlékiratának eredeti kéziratát, s megállapítást nyert, hogy időközben Nagy Imre annak egy részét megsemmisítette. Az eredeti kéziratot a fenti számú ügydossziéhoz külön csomagban csatoljuk." Az 1957. évi feljegyzés valóságtartalmának értékeléséhez némi segítséget nyújt a legfőbb ügyész helyettesének kiegészítő megjegyzése, miszerint az egykorú „házkutatási jegyzőkönyvekben az emiitett iratok nevesítve nem szerepelnek" Ha figyelmesen olvassuk az egykori feljegyzést, akkor elhallgatásra, csúsztatásra és hazugságra egyaránt fény derül. Tudatos elhallgatás, hogy nem nevezték meg a lakást, amivel leplezték azt a tényt, hogy Snagovban kobozták el az eredeti kéziratot is. Ebből következik a hazugság, miszerint csak később, a házkutatás után derült ki, hogy Nagy Imre változtatott az erede2 Kézirat, 556. oldala után. Megjegyzendő, hogy ez a lap — valószínűleg a magyarországi fotókópia készítőitől — az „5562" számot kapta, míg a teljes anyagról készült romániai fotókópiáról úgy tűnik, hogy talán Nagy Imre látta el az 588-as számmal. 3 Népszabadság, 1957. március 7. 4 Nagy Imre: Viharos emberöltő. Az utószót és a jegyzeteket írta SZÁNTÓ LÁSZLÓ. Budapest, 2002. 5 Az idézett feljegyzés eredeti példánya: MOL XX-5-h. Nagy Imre és társai perének iratai. Vizsgálati iratok (V-10-51.866/57. sz.) 8. kötet. (13. doboz.) 6 MTA Nagy Imre Ház (továbbiakban: NIH) gyűjteménye. Másolat. Az egyik eredeti példány Nagy Erzsébet tulajdonában. Nagy Imre kéziratainak és azok másolatainak jelenlegi sorsával az írás befejező részében foglalkozunk. A kutatás során egyébként mi is meggyőződtünk arról, hogy nincs nyoma a jegyzőkönyvekben a kéziratoknak. 55