Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - 1956 MEGKÖZELÍTÉSE: LEVÉLTÁRAK, IRATTÁRAK - Pap Gáborné–Sölch Miklós: A Magyar Országos Levéltár 1956-ban: beszélgetés Pap Gábornéval, a Magyar Országos Levéltár nyugalmazott főosztályvezetőjével / 50–53. o.

rodva ezen a beszéden, saját kocsiján vitte haza Ember Győzőt és rettenetesen kioktatta. Később Lőrincz Zsuzsa, az intézmény párttitkára is szóvá tette az ügyet és szemrehányást tett a főigazgatónak, hogy nem mutatta meg neki előzetesen a szöveget! A szovjet bevonulást követően az épületet szörnyű kár érte. November 6-án délután belövést kapott és több raktár kiégett. Hogyan szerzett tudomást a tűzvészről és mire emlékszik ebből az időszakból? November 7-én reggel apósom érdeklődött tőlem, hogy hol dolgoznék, ha nem a levéltárban? Nem nagyon értettem a kérdést, de nem is tudtam elképzelni, hogy hol máshol dolgozzak, ezért a „nem tudom" választ adtam. Később derült csak ki, hogy a Fillér utcai házunk tetejéről jól látta a tüzet és így próbált felkészíteni engem a szörnyű eseményre. Mikor számomra is kiderült a rettenetes esemény, gyalog felmentem a várba és segítettem az anyag mentésében. A forró padlón keresztül mentünk be a raktárba és kézben hoztuk ki az áttüzesedett és szélein már elszenesedett csomókat, mentettünk mindent, ami menthető volt. Emlékszem, hogy az épületben és a közelben lakó kollégák családtagjaikkal együtt részt vettek a mentésben, de a távolabb lakó munkatársak közül is többen bejártak. Bogdán István különösen hősiesen és fáradhatatlanul dolgozott a még égő raktárakban! Ember Győző személyesen irányította a mentési munkálatokat, mely heteken keresztül tartott. A tüz mellett a másik károsító tényező a víz volt, mivel a tűzoltók vízzel oltottak, ami a megmaradt iratcsomók átázását okozta. Ezeket a szárításhoz szét kellett teregetni, a szélein elfeketedett iratok pedig később restaurálásra kerültek. Ezek a munkák még éveken át tartottak. A tűzvészt követően vizsgálóbizottság kiküldésére is sor került, mely a tűzvész okait és a felelősség kérdését próbálta feltárni. Mi lett a következménye a bizottság megállapításainak, kit és milyen hátrány ért a tűzvészben játszott szerepe ill. a forradalomban való részvétele miatt? A vizsgálóbizottság munkájának eredményeképpen felelős személyt nem tudott megnevezni. Nem sikerült egyértelműen tisztázni, hogy a sétányról lőttek-e a fiatalok a bevonuló szovjet csapatokra, bejutottak-e és miként néhányan az épületbe, nyitva volt-e a kapu és hova lett a kulcsa stb. Feltételezem, hogy a kollégák gondosan megválogatták szavaikat és ügyeltek arra, nehogy bajba sodorjanak bárkit, miután a keletkezett kárt jóvátenni már úgysem lehetett. Emlékeim szerint Ember Győző is igyekezett minél hamarabb elsimítani az ügyet. Hogy a kollégák közül ki szenvedett hátrányt a forradalom után, már nem tudom megmondani. A főigazgatóra egyébként is jellemző volt, hogy törekedett megvédeni beosztottait a külső erőktől. Engedjen meg egy példát ezzel kapcsolatban! Varga Endre és Ember Győző között nem volt felhőtlen baráti kapcsolat. Mikor a forradalom alatt a minisztériumban felnyittatták a személyzeti anyagokat tartalmazó páncélszekrényt és mindenkinek kiosztották a saját anyagát, Varga Endre megdöbbenve tapasztalta, hogy Ember Győző — a neheztelések ellenére — milyen határozottan állt ki többször mellette. Attól fogva jobban megbecsülte a főigazgatót. Komjáthy Miklós a Levéltári Híradóban beszámolt a tűzvészről és áttekintette az elpusztult iratanyagot. Sőt elkezdték közölni az elpusztult iratanyag jegyzékét is, melynek azonban csak évtizedekkel később lett folytatása. Szászi András pedig Komjáthy cikkére válaszolva enyhíteni igyekezett az elpusztult iratanyag pótolhatatlanságáról szóló tényszerű megállapítást. Mit tud ennek a cikknek a kiváltó okairól? Szászi András cikkét — ismereteim szerint — az motiválta, nehogy köztudomásúvá váljon az Igazságügyi Minisztérium anyagának teljes pusztulása, mert a magyar államot 52