Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 3. szám - 1956 MEGKÖZELÍTÉSE: LEVÉLTÁRAK, IRATTÁRAK - Bayerné Jura Urszula–Csombor Erzsébet: A Nemzeti Emlékezet Intézete–a Lengyel Nemzetellenes Bűntetteket Üldöző Bizottság / 41–46. o.

mentelmi joggal rendelkezik. Az elnöki pályázat kiírását és lebonyolítását az Intézet kollégiuma intézi, mely kollégium kilenc tagú és ugyancsak a Sejm nevezi ki; kilenc évre. Az Intézet Magyarországon a. XX. Század Intézetet tartja testvér szervezetének. Ismertetésünk a továbbiakban a Lengyel Nemzetellenes Bűntetteket Üldöző Főbizottsággal és elődeinek történetével, valamint a Dokumentumok Levéltári és Ügyfélszolgálati Irodája feladataival és részben felépítésével foglalkozik. Mivel a lengyel elnevezések gyakran különböznek a magyar levéltári szóhasználattól, ezért több esetben — a feladatvégzés pontos meghatározása érdekében — megtartottuk az eredeti kifejezéseket. A Lengyel Nemzetellenes Bűntetteket Üldöző Főbizottság A Lengyel Nemzetellenes Bűntetteket Üldöző Főbizottság fő feladata a Nemzeti Emlékezés Intézete által folytatandó nyomozás elvégzése. Az intézet által vizsgálandó bűncselekmények körébe tartozik minden olyan, az állampolgárt elnyomó intézkedés, melyeket lengyel nemzetiségű személyek, vagy lengyel állampolgárságú, de más nemzetiségű személyek ellen 1939. szeptember I. - 1989. december 31. közötti időszakban a nácik és/vagy a kommunisták követtek el. Ezen túl ide sorolják a béke, és emberiségellenes, vagy háborús bűnök kategóriájába sorolható cselekményeket is. A Főbizottság az 1945-ben alakult és a náci bűnözőkre vonatkozó terhelő dokumentumokat gyűjtött Lengyelországi Német Bűnöket Kutató Főbizottság jogutóda. Lengyelországi Német Bűnöket Kutató Főbizottság A német megszállók lengyel területen a háború első napjaitól kezdve módszeres népirtást végeztek. Ez az oka annak, hogy az európai országok közül Lengyelország szenvedte el a legnagyobb emberveszteséget, de az anyagi javakban bekövetkezett pusztulás is a legnagyobbak közé tartozott. A lengyel kulturális örökség szinte teljesen megsemmisült. A lengyel társadalmat megtizedelték, az intelligencia és a lengyel zsidók többségét meggyilkolták. Lengyelország elvesztette hat millió polgárát. A lengyel emigrációs kormány már 1941 első félévében kiadott megrázó, hivatalos dokumentumokat, amelyek alapját a Lengyel Földalatti Állam tudósításai képezték. Ezek segítségével informálták a többi európai kormányt a Lengyelországban a II. világháború alatt elkövetett német bűnökről: internálások, kivégzések, koncentrációs táborok felállítása, deportálások, kitelepítések, gettók, kényszermunka, szisztematikus rablások tartoznak ide és a sor korántsem teljes. Az iratokhoz csatolták a német rendeleteket, a szemtanuk vallomásait és a bebörtönzött, vagy meggyilkolt személyek neveinek listáját. A következő években Lengyelország aktívan vett részt a szövetségeseknek abban a munkájában, amelyben a háborús bűnösök jövőbeli megbüntetését készítették elő. Együttműködött a londoni Háborús Bűnösök Ügyeit Vizsgáló Egyesült Nemzetek Bizottságával (UNWCC), ami a háborús bűnökkel, bűnösökkel foglalkozott, és ahol gyűjtötték a bizonyítékokat és megfogalmazták a vádakat. Az összegyűjtött anyag szolgált alapul a háborús bűnösök nyilvántartásának elkészítésére. Lengyelország erre a listára 7805 nevet vetetett fel. A

II. világháború után folytatták a náci háborús bűnöket bizonyító dokumentumfeltárást. A Német Bűnöket Kutató Fő és Területi Bizottságok munkája arra irányult, hogy kiderítsék a legsúlyosabb bűnöket és előkészítsék a kiadatási indítványokat. 42