Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - NEMZETI LEVÉLTÁRAK A VILÁGBAN - Lukács Anikó: A Brazil Nemzeti Levéltár: intézmény az állampolgárok szolgálatában: Oliviera, Maria Izabel de: Les archives national du Brésil: une institution au service de la citoyenneté. Comma, 2003. (2–3.) / 78–79. o.

A BRAZIL NEMZETI LEVÉLTÁR: INTÉZMÉNY AZ ÁLLAMPOLGÁROK SZOLGÁLATÁBAN OLIVIERA, MARIA IZABEL DE: Les archives national du Brésil: une institution au service de la citoyenneté. Comma, 2003. (2-3.) 165-169. Maria habella de Oliveira néhány oldalas írása egy Magyarországon főként a kávé és a Riói Karnevál, esetleg az esőerdők módszeres pusztítása kapcsán emlegetett országba, annak is nemzeti levéltárába kalauzol el bennünket. A távolság, a magyar külkapcsolatok Dél-Amerikát némileg figyelmen kívül hagyó irányultsága mellett Brazília viszonylagos magyarországi ismeretlenségének oka kétségkívül a nyelv. A nyelvi akadály azonnal fölmerült, amint a cikk alapján sokoldalúnak és állampolgár-barátnak tűnő levéltári honlapot (

http://www.arquivonacional.gov.br

) szerettem volna tanulmányozni, amely kizárólag portugál nyelven érhető el. így talán nem lesz haszontalan az említett közlemény alapján röviden bemutatni a brazil nemzeti levéltárat. Tapasztalni fogjuk, hogy földrajzi távolság, kulturális különbségek ide vagy oda, a de Oliveira asszony (aki egyébként a brazil nemzeti levéltár munkatársa) által felvázolt kép nem sokban tér el attól, amit mi itt Európában tudnánk elmondani saját levéltárainkról - vagy inkább attól, hogy milyennek szeretnénk látni azokat. A kép ugyanis némileg idealizáltnak tűnik, a szerző inkább a működés törvényes és szervezeti kereteit mutatja be, a brazil levéltárügy sajátos problémáival (pl. éghajlat, finanszírozás), az elvek gyakorlati megvalósítása közben felmerülő kérdésekkel nem foglalkozik. A hasonlóság okait az élet minden területére kiterjedő globalizációban kell keresni. A brazíliai levéltárakat a gyarmatosítók alapították: a nemzeti levéltárat az 1824. évi birodalmi alkotmány hozta létre a Birodalom Közlevéltára néven; többek között a birodalmi alkotmányt, a törvényhozás, a birodalmi hatóságok és a végrehajtó hatalom iratait, a császár házassági okmányait, a tartományi elnökök levelezését őrizte. 1889-től, a köztársaság kikiáltásától kezdve az intézményt Nemzeti Közlevéltárnak, 1911-től Nemzeti Levéltárnak nevezték. Az intézmény tagja a Nemzetközi Levéltári Tanácsnak. Az 1991. január 8-án elfogadott 8.159 sz. törvény kiszélesítette tevékenységi körét. A nemzeti levéltár azóta az ország legfontosabb levéltárszakmai intézménye is, amely felügyeleti jogot gyakorol a tartományi végrehajtó hatalom levéltárai felett; feladata a közokiratok kezelése, vagyis az irattermeléssel, az iratok használatával, értékelésével, az irattározással és az átmeneti archiválással összefüggő különböző eljárások és technikai müveletek kidolgozása, a selejtezésre vagy a végleges megőrzésre kötelező engedélyek kiadása. Széleskörű jogai és feladatai mögött az az ideológia áll, amely szerint a levéltári források biztosítják az állam tevékenységének átláthatóságát, a civil társadalom ellenőrzési jogát, a levéltár feladata pedig az állampolgárok, kormányzati szervek, a kultúra és a nemzeti emlékezet szolgálata. A Nemzeti Levéltár a 16. századtól napjainkig őriz iratokat: állományában a közhivatalok, magánintézmények és magánszemélyek által termelt több mint 50 kilométernyi szöveges dokumentum, 1 150 000 fotó, 55 000 térkép és terv, 13 000 hangzó forrás (lemezek és kazetták), 12 000 film és videoszalag található. A levéltár könyvtárral is rendelkezik, amelynek gyűjtőköre főként a történelem, levéltártudomány, informatika, közigazgatási jog és közigazgatás: a gyűjteményben körülbelül 28 000 könyv és periodika található. 78