Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - NEMZETI LEVÉLTÁRAK A VILÁGBAN - Sipos András: Az orosz levéltárügy az ezredfordulón: Kozlov, V. P.: Russian archives as an index of political, economic, and social changes at the turn of the millennium. Comma, 2004. (3–4.) / 72–73. o.

ható, hogy a külügyminisztérium volt a ROSZARCHIV legnagyobb forgalmú levelezőpartnere a tárgyalt időszakban. A gazdasági és társadalmi tényezőket tárgyalva a szerző rámutat, hogy a piacgazdasági átmenet ezen a területen súlyos károkat okozott, miután a kormányzat nem ismerte fel idejében, hogy a levéltárakra nem alkalmazhatók a szabad piac törvényei. 1999 óta, a gazdaság stabilizálódásával egyidejűleg, javuló helyzetről számol be, ugyanakkor súlyos gondként említi, hogy még mindig nem sikerült megértetni a döntéshozókkal és a közvéleménnyel a levéltáros szakma különleges sajátságát, a tudománnyal, kultúrával és a közigazgatással való egyaránt szoros kapcsolatát. Az alulfinanszírozottság a bevételszerzési lehetőségek felkutatására ösztönzött, és 2000-ben pl. a szövetségi levéltárak költségvetésének 58%-a saját bevételből származott. Mindez elengedhetetlen volt a túléléshez és a fejlődéshez egy kritikus időszakban. A feltáruló kereseti lehetőség ugyanakkor némelyeket a jól „értékesíthető" anyagok „magáncélú" hasznosítására sarkallt, és olyan jelenségekhez vezetett, melyek a „levéltári kalózkodás" kategóriájába sorolhatók. A piaci értéket képviselő irategyüttesek — főként a tudományos és műszaki dokumentáció, az audiovizuális archívumok—privatizációjára irányuló törekvéseknek jórészt sikerült megfelelő jogi eszközökkel elejét venni. A levéltárak felé irányuló társadalmi igények sorában kiemelt hely illeti meg a polgárok jogos érdekeit, így szociális és nyugellátáshoz való jogosultságait bizonyító iratok megfelelő kezelését, ami a privatizáció és az intézményrendszer átalakulásának folyamatában súlyos gondot jelent. Erre sok helyütt külön ilyen célú levéltárak létesítése jelentett megoldást, a cikk megírásának időpontjáig ezekből 328 keletkezett. Az üldöztetést, fogságot, vagyoni kárt, egyéb sérelmet szenvedettek ügyfélként való tömeges megjelenése is új kihívás elé állította a levéltárügyet. Az állami levéltárak évente több mint egymillió kérelmet dolgoznak fel. Összességében a szerző úgy értékeli, hogy a levéltárak megfeleltek a velük szembeni sokrétű elvárásoknak. A levéltári iratok hasonlóan kiterjedt használatára még nem volt példa az orosz történelemben. Alapjában elégedetten szól a levéltárak közönségkapcsolati munkájáról is. A szövetségi levéltárak kiállítótenne például Moszkva egyik vezető kulturális centrumává nőtte ki magát, egy-egy kiállítása akár 12 000 látogatót is vonz. Sipos András 73