Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - NEMZETI LEVÉLTÁRAK A VILÁGBAN - Erdész Ádám: Szászország levéltárügye 1990 óta: Rainer Wolf, Jürgen: Das Archivwesen im Freistaat Sachsen seit 1990. Comma, 2004. (3–4.) / 62–63. o.

SZÁSZORSZÁG LEVÉLTÁRÜGYE 1990 ÓTA RAINER WOLF, JÜRGEN: Das Archivwesen im Freistaat Sachsen seit 1990. Comma 2004. (3-4.) Az ismertetés a Német Szövetségi Köztársaság új tartományává vált Szászország levél­tárügyének utolsó 14 esztendejéről szól. A szerző által „ideiglenes mérlegnek" nevezett tanulmány nem szorítkozik az újraegyesülés utáni változások számbavételére, hanem történeti háttérbe ágyazva tekinti át a szász levéltárügy történetének teljes folyamatát. A levéltártörténeti vázlat bevezetőjében Jürgen Rainer Wo//" hangsúlyozza, hogy a mai Szászország komoly területi tradíciókra tekint vissza: a Szász Királyság 1814-ben kialakított területétől a mai szász tartomány területe csak kis mértékben különbözik. En­nek megfelelően a szász levéltárügy is nagy hagyományokra épül, a mintegy tíz évszáza­dos történet kezdetei a Wettin uralkodóház különböző ágainak levéltárához, a Wittenber­gi levéltár anyagához nyúlnak vissza. A választófejedelemség igazgatásának intézményei Drezdában koncentrálódtak. A királyság a maga levéltári rendjét az 183l-es alkotmány elfogadását követően rendezte: 1834-ben állították fel az állami fölevéltárat a korábbi tit­kos és igazgatási levéltár összevonásával. Az Albertinum — ahol a levéltár elhelyezést nyert — az első világháború végéig mindenben megfelelt a kor követelményeinek. Az első világháború után a szakemberek előtt világossá vált, hogy a korábbi, több­kevesebb elzárkózást mutató elvek nem felelnek meg a nyitottabb társadalom levéltárral szembeni igényeinek. A változások egyik eredménye bizonyos — közigazgatási refor­mokkal is összefüggő — regionalizálás lett. Bautzenben felállítottak egy állami fiókle­véltárat, amely 1938 után a Cseh-Morva Protektorátus területéről is vett át iratokat. Ezek 1945 után visszakerültek Csehszlovákiába. 1945 után a korábban is tagolt, de azonos elvek szerint felépült német levéltári rend­szer kettévált. Míg a három nyugati megszállási övezetben a megszállók a levéltárügyre alig gyakoroltak hatást, addig a keleti zónában a szovjet példa politikai áttételeken ke­resztül a levéltárügyre is rányomta bélyegét. Ez a hatás a mentalitásban és az írásbeliség terén egyaránt érvényesült. A második világháború befejezése után nemcsak a szovjet jelenlét, hanem a gazda­ság átalakítása is nagy változásokat hozott. A földreform nyomán szétosztott nagybirto­kok tulajdonosaitól és másoktól elvett levéltári anyagok a drezdai tartományi főlevéltár­ba és a bautzeni fióklevéltárba kerültek. Egy különleges eset eredményeként létrejött még egy levéltár. A grófi és fejedelmi ágakkal bíró Schönburg család különböző kasté­lyaiból Glauchauba gyűjtötték össze az iratokat. Itt nyílt meg 1951-be a glauchaui állami levéltár. Az NDK igazgatásának szabályozásával párhuzamosan alakult a levéltárügy szerve­zete is. 1952-ben az ország területét 14 kerületre osztották, ennek megfelelően alakítot­ták a levéltári adminisztrációt is: a szász részhez a drezdai, a lipcsei és a chemnitzi kerü­let tartozott. Ezen egység élén a drezdai tartományi főlevéltár állt, vezetője 1954-ig az adott terület levéltári felügyeletét is ellátta. Magát a levéltári területet a belügyminiszté­rium levéltári főosztálya irányította. Több, a cikk szerzője által számba vett további vál­tozás után 1965-ben alakult ki az NDK teljes levéltári struktúrája. Ez a szász terület vo­natkozásában azt jelentette, hogy a Drezdában működött tartományi főlevéltár gyűjtötte az egykori állam iratképzőinek anyagát, ám illetékessége kiterjedt a drezdai kerületre is, Lipcsében és Karl-Marx-Stadtban pedig állami (kerületi) levéltár volt. Ehhez a rendszer­62

Next

/
Oldalképek
Tartalom