Levéltári Szemle, 55. (2005)
Levéltári Szemle, 55. (2005) 2. szám - Siptár Dániel: A Domonkos Rend Római Központi Levéltárának magyar vonatkozású és eredetű anyaga / 14–38. o.
lyek a már többször említett és a későbbiekben ismertetendő magyarországi eredetű iratok 6. fasciculusában találhatók, és amelyek dátuma (Romae 1932) arra enged következtetni, hogy Iványi 1927 után rövidebb időre később is visszatért Rómába. 26 Iványi e kutatásai, amelyeket később más, a domonkosokra vonatkozó forrásokat rejtő levéltárakban végzett munkával egészített ki, meghatározó jelentőségűek a forráshiányos terület feldolgozása szempontjából. 27 Anyaggyűjtését azonban még korántsem merítette ki teljesen a magyar történeti irodalom. Jegyzetei szétszóródtak, sokáig kiadatlanul maradtak. Nemrégiben azonban előkerültek, és Szőnyi Tamás munkája nyomán — aki 1999ben és 2002-ben több hónapot dolgozott Rómában, hogy a regisztratúrakönyvek bejegyzéseinek Iványi-féle másolatait az eredetiekkel egybevesse és kiegészítse — nemsokára napvilágot is látnak. 28 Szőnyi első látogatásakor bukkant rá a már többször említett magyarországi anyagra is, ezeknek főleg a középkori vonatkozásaival foglalkozott. 29 Rövid ideig tartó és kevésbé szisztematikus kutatásokat mások is végeztek a Domonkos Rend Római Központi Levéltárában. Közülük Zágorhidi Czigány Balázs 2002ben szintén a XIV. szériával, ill. a magyarországi fasciculusok középkori részével foglalkozott, a közelmúltban Makó Mária erdélyi művészettörténész pedig a domonkosok erdélyi kolostoraival kapcsolatban végzett kutatásokat. 30 Jómagam az eddigi, főleg a középkort érintő feltáró munkát kiegészítendő, a Rómában található barokk kori magyar domonkos források felkutatására vállalkoztam, és feladat jelentős részét sikerült 2004 nyarán elvégeznem. A IV., XIII. és XIV. főcsoportok szinte teljes áttekintése mellett az iratok nagy részét le is fotózhattam, azok feldolgozására és a levéltár többi részének hasonló feltárására reményeim szerint a közeljövőben szintén sor kerül majd. Magyar szempontból azonban a Domonkos Rend Római Központi Levéltár talán legértékesebb gyűjteménye az a bizonyos 13 fasciculus, amely Magyarországról került át a rend központjába, és amelyről eddig már többször szó esett. Elsőként Szőnyi Tamás figyelt fel a XIII. 80 541. jelzet alatti öt csomóra, amely nagy mennyiségben tartalmaz a kassai levéltárból származó iratokat, de ezeken kívül is számos 13-18. sz. közötti magyar dokumentumból áll. 31 Az elenchusát régóta ismerjük, ugyanis Rosdy Pál Implom Lajos hagyatékában megtalálta annak 1948-ban készült gépelt változatát, és 1990-ben ki is adta. 32 Rosdy — ahogyan a cikk címe is mutatja —, egyértelműen a magyar rendtartomány központi levéltárával azonosítja az öt fasciculust. Úgy véli, hogy az iratok 19506 Az említett jegyzetek: AGOP XIII. 80 602. fasc. 6. (n. 8.) Az iratoknak a 6. fasciculuson belül nincs további számozása, az általam megadott szám a jegyzetnek az egyes dokumentumok közötti sorszáma. 27 Ebben az ismertetésben nem tartottam szükségesnek, hogy Iványi domonkos rendtörténeti kutatásairól és publikációiról részletesebben beszámoljak, hiszen azt Szőnyi Tamás már megtette {Iványi Béla, i. m. 96-101 .)• 28 A forráskiadvány tervezett címét 1. az 1. jegyzetben. SZŐNYI T.: Iványi Béla, i. m. 98-99. Iványi jegyzeteinek az a példánya, amelyet a rendtartománynak adott, részben Implom Lajos hagyatékából az esztergomi Prímási Levéltárból Zágorhidi Czigány Balázs felvetése alapján Szovák Kornél révén, részben pedig a budapesti rendházból került elő, míg Szőnyi Tamás a Mezőgazdasági Múzeumban — amelynek Iványi özvegye adta el az anyagot — az eredeti cédulákat is megtalálta. Zágorhidi Czigány Balázs személyes közlése. 29 L. a 4. jegyzetben és alább. 30 A kutatók személyes közlése. 31 SZŐNYI, T.: Diplomi Ungheresi, i. m. 141-142. 32 ROSDY PÁL: A magyar domonkos rendtartomány levéltárának elenchusa. In: Lymbus. Művelődéstörténeti Tár, II. Szeged, 1990. 23-31. Implom hagyatéka 1971-ben került az EPL-ba, az eredeti elenchus iktatószáma: 469/1948. 22
