Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 4. szám - Horváth Zita–Turbuly Éva: A muraközi uradalom 17–18. századi gazdaság- és társadalomtörténetének forrásai: kutatási beszámoló / 71–79. o.

között Chikulini János bérelte az 1720. évi eladományozásig. 1720-ban a Muraközt ///. Károly kegyence, a birodalmi elithez tartozó Althan János gróf

5 kapta meg adományként az uralkodótól. Az új szerzeményt csak rövid ideig élvezhette, egy évvel később, 1721-ben elhunyt. Kiskorú fia, Mihály János, a korábbi főispán, Esterházy József halála után a főispáni címet is elnyerte. Nagykorúságáig, 1733-ig Batthyány Lajos gróf személyében főispáni adminisztrátor irányította a megyét.

7 Az Althan család a 18. sz. végére eladósodott. Az 1790-es évek elején a Festetics család vásárolta meg az uradalmat, amelyhez ekkor több mint száz falu és mezőváros tartozott; az úrbérrendezés idején összes úrbéres területe 27 911 hold volt. Munkánk célja, hogy minél többet tudjunk meg a korabeli Zala megye e fontos, sok tekintetben mégis alig ismert területének történetéről, többnemzetiségű lakóiról; összegyűjtsük, feldolgozzuk és publikáljuk a muraközi uradalom 17-18. századi történetére vonatkozó — elsősorban gazdaság- és társadalomtörténeti — forrásokat. A források kiválogatása és közlése mellett bevezető tanulmány(ok)ban próbáljuk meg részleteiben is tisztázni az 1670 és 1720 közötti időszak gyors birtoklástörténeti változásait, feltárni az esetleges területi-szervezeti módosulásokat, Muraköz és az uradalom helyét a korabeli Zala vármegye életében. A Muraközről ez ideig nem sok munka jelent meg; annyiban keltette fel a történetírók figyelmét, amennyiben a Zrínyi család birtokaként szerepet játszott Magyarország kora újkori történetében.

8 A kutatásunk tárgyára vonatkozó eddig megjelent legjelentősebb munka, illetve forráspublikáció a Monumenta Zrínyiana? Az első kötetben, amelynek szerkesztője R. Várkonyi Ágnes volt, Zimányi Vera adott közre a tengermelléki birtokokra vonatkozó forrásokat. A második kötetben Zimányi Vera szerkesztésében N. Kiss István publikálta a muraközi és a bosjakoi uradalom forrásait. Előbbire vonatkozóan összesen 16 dokumentumot és egy térképet adott közre, valamennyit a bécsi HausHof und Statsarchiv, Ungarische Aktén, Spezialia, Zrínyische Aktén 307. csomójából, illetve a Magyar Országos Levéltár, Magyar Kamara Archívuma, E 156. Vrbaria et Conscriptiones iratsorozatából. A szerző az addig megjelent német és horvát nyelvű szakirodalom eredményeit is felhasználva rendkívül részletes és alapos bevezető tanulmányokat közölt a muraközi uradalomról, gazdálkodásáról, a parasztság helyzetéről és az uradalom katonai-védelmi rendszeréről. Az 1672 és 1720 közötti időszakból adott közre forrásokat, a tanulmányokban azonban felhasználta a Muraköz 1638-ból fennmaradt 6 A család nevét Althannként is írják. Mi a Zala megye archontológiája c. kötet gyakorlatát követve a család nevét egy n-el írjuk. 7 SZABÓ BÉLA: AZ újszerzeményi birtokok és a fegyverjog megváltása Zala megyében. Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból. Szerk.: Degré Alajos. Zalaegerszeg, 1978 (Zalai Gyűjtemény, 8.) 101.; TURBULY ÉVA: Nemesi társadalom, birtokviszonyok — Újratelepítések, nemzetiségi viszonyok. Zala megye ezer éve. Főszerk. VÁNDOR LÁSZLÓ. Zalaegerszeg, 1996. (109-113.) 109-110. K Pl.: SZÉCHY KÁROLY: Gróf Zrínyi Miklós 1620-1664. I-V. köt., Bp., 1896-1902.; PAULER GYULA: Wesselényi nádor és társainak összeesküvése. Bp., 1876.; KLANICZAY TIBOR: Zrínyi Miklós. Bp., 1964.; PERJÉS GÉZA: Zrínyi Miklós és kora. Bp., 2002.; BENE SÁNDOR-HAUSNER GÁBOR: Zrínyi Miklós válogatott levelei. Bp., 1997. (Régi magyar könyvtár. Források, 6.) 332. 9 Monumenta Zrínyiana. I-II. köt. Consilium editorum: LÁSZLÓ VENCZÉDI-ÁGNES R. VÁRKONYI-VERA ZIMÁNYI. Redegit: ÁGNES R. VÁRKONYI et VERA ZIMÁNYI. Digessit, introductione Germanica et indice instruxit: VERA ZIMÁNYI et ISTVÁN N. KISS. Operis socius in revisione philologica textuum: GYŐZŐ KENÉZ. Bp, 1991. 72