Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 4. szám - Hermann István: Körmendy József (1911–2005) / 96–97. o.

postsági épületet elvették, a lelkésznek albérletben kellett laknia. Evekig „kosztos lelkész" volt, azaz — mint diákkorában a püspöki palotában — úgy kosztolt plébánosként sorban a híveinél. Megbüntetői nem is sejtették, hogy csak eszközök az Úr kezében, aki meghallgatta szolgája felszenteléskor elmondott kérését, hogy oda kerülhessen lelkipásztornak, ahová más már nem akar elmenni. Odaadását a hívek tisztelete és szeretete kísérte. Harminc évig szolgált Felsőörsön. Élete egyik legfontosabb szakaszának tartotta a falu Árpád-kori templomának helyreállítását. Felsőörsi évei alatt szükségből lett a veszprémi Püspöki Levéltár levéltárosa 1972-ben. Ez a munka visszavezette a történelemhez, a kutatáshoz. 1974 és 1996 között a levéltár igazgatói tisztét is ellátta, vezetésével történt a leggyakrabban keresett sorozatok segédletekkel való ellátása, a kutatási lehetőség kényelmesebbé tétele. Az 1970-es évek végétől kezdődően több elismerésben részesült, de számára a legnagyobb elismerést az 1980-as évek elején elnyert, összesen egy éves római ösztöndíj jelentette. Ekkor — már hetvenévesen — fiatalos lendülettel vette fel a tudományos kutatómunka több, mint negyven éve letett fonalát. A Vatikáni Titkos Levéltárban végzett munka mellett művészettörténeti kurzusra járt és olaszul tanult. Ennek az évnek a gyümölcseként 1990-ben jelent meg A magyarországi egyházmegyék javadalmainak annátái (1421-1536) című forráskiadvány a Magyar Országos Levéltár gondozásában. Az 1990-es években ugyan mind lelkipásztorként, mind levéltárosként nyugalomba vonult, de Teremtője haláláig megadta neki a szolgálat kegyelmét. Az utóbbi években minden hónap első vasárnapján Márkán végzett lelkipásztori kisegítő munkát; és minden héten kétszer, kedden és csütörtökön bejött a levéltárba egy kicsit segíteni, tehermentesíteni bennünket. Az október első vasárnapján megtartott szentmisét követően mondta, hogy nem megy többet; hogy miért, nem részletezte. Hittem is neki, meg nem is. Hozzánk, a levéltárba a rákövetkező héten is bejött. Itt lett rosszul, a levéltárból ment a kórházba. November 12-én kísértük nyughelyére a felsőörsi temetőben. A gyászmisén nem fértünk be a templomba, kiáradtunk, ahogy Jóska bácsi szeretete kiáradt mindnyájunkra. Hermann István 97