Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 4. szám - Horváth Zita–Turbuly Éva: A muraközi uradalom 17–18. századi gazdaság- és társadalomtörténetének forrásai: kutatási beszámoló / 71–79. o.

HORVÁTH ZITA-TURBULY ÉVA A MURAKÖZI URADALOM 17-18. SZÁZADI GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNETÉNEK FORRÁSAI (KUTATÁSI BESZÁMOLÓ)

1 A kutatás tárgya A 16-18. századi Zala megyei közigazgatás jellegzetességeit vizsgálva keltette fel figyelmünket a Muraköz kiemelt státusa, másrészt az úrbérrendezés korának úrbéres viszonyait és paraszti társadalmát kutatva került sor muraközi források feldolgozására. Az uradalom sorsa véleményünk szerint megyei és országos szinten is érdekes. Zala legnagyobb összefüggő birtoktestét kezdetben a Cilleiek, majd Ernuszt János birtokolta. A 16. sz. folyamán szerezték meg a Zrínyiek, védelmük alatt lakói viszonylagos biztonságban élték át a török háborúk korát. A Muraköz még a 18. sz. folyamán is a megye leggazdagabb, legsűrűbben lakott területe maradt, amelynek a 17. sz. '40-es éveitől külön szolgabírája, később alszolgabírái, esküdtjei voltak. Az uradalmak ebben az időszakban — bár elvileg a járásokhoz tartoztak — sok tekintetben külön testet alkottak. Az adókivetést ugyan a megye tisztviselői végezték, a behajtást azonban 1750-ig az uradalmak maguk intézték.

2 A Muraköz esetében érdekes helyzet állt elő, amikor a földrajzilag is összefüggő, a Dráva és a Mura által körülzárt uradalom, amelynek földesurai gyakran a megye főispáni tisztjét is betöltötték,

3 idővel közigazgatási tekintetben is önállósult, külön járássá vált. Éppen viszonylagos épsége, az átlagosnál magasabb népsűrűsége miatt a 18. sz. elején a megye a rá kirótt adóteher minél nagyobb részét igyekezett a Muraközre hárítani, ami ellen folyamatosan, minden lehetséges fórumon tiltakoztak. Végül 1714. június 17-én megegyezés született a megyei közgyűlésen arról, hogy a jövőben a Muraköz a megyét érintő adóteher 1/5-ét vállalja. A quintalitás elvét ezt követően még hosszú évtizedeken keresztül alkalmazták. Az 1549. évi összeírás Zrínyi Miklós horváth-szlavón bánt új birtokosként tüntette fel, akinek 94 helységben 743 portája volt.

5 Az uradalom Zrínyi Péter kezén lévő részét a kamara 1671-ben kobozta el a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt. Zrínyi Miklós fiának, Ádámnak 1691-ben bekövetkezett halála után az ő kezén maradt részekkel kiegészített uradalom egy darabig a Stájer (Grazi) Kamara kezelésébe, majd zálogbirtokosok kezére került. 1695-1709 között Marchio de Prie bírta, 1715-1719 1 A két szerző 2003-ban nyerte ei az OTK.A négyéves kutatási támogatását a fenti témára, amelyért ezúton is köszönetet mondunk. (T0 46 069 TRT nyilvántartási sz. pályázat). 2 TURBULY ÉVA: Zala megye közigazgatása a XVI11. század első felében. Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1-2. sz. 267-294., 269-270., illetve: TURBULY ÉVA: Zala megye közigazgatása 1541-1750. Zala megye archontológiája II38-2000. Szerk. MOLNÁR ANDRÁS. Zalaegerszeg, 2000 (Zalai Gyűjtemény, 50.) 23-46., ezen belül 25-30. 3 1593-1625 között Zrínyi György és Miklós, 1644-1664 között Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér, 16831691 között fia. Zrínyi Ádám, 1721-1785 között Althan Mihály János és Mihály József, majd 1790-1824 között Althan Mihály János és Ferenc. 4 TURBULY É.: Zala megye közigazgatása, i. m. 279. 5 MAKSAY FERENC: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. 1—

II. köt. Bp., 1990. 929-1010. 71