Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 4. szám - Viszket Zoltán–Zentai Katalin: A hungarikakutatás és a Magyar Országos Levéltárban őrzött hungarikajelentés-gyűjtemény / 41–57. o.

2) Az adatbázis által nyújtott keresési lehetőség segítségével, pontos adatok nélkül, egy kulcsszó megadásával is, másodpercek alatt információhoz lehet jutni, szemben a hagyományos, sok időt igénylő, kartotékrendszerben történő keresgéléssel. 3) Az adatbázis felkerülhet a belső hálózatra és az internetre is, így szélesebb körben hozzáférhetővé válik, illetve mivel nincs helyhez kötve, bárhonnan elérhető. Ebben az esetben a külföldi ösztöndíjra pályázó kutatók részére is fontos tájékoztatásul szolgálhat. Az adatbázis építése, illetve a feltárt anyagok beazonosításának nehézségei nagymértékben kiküszöbölhetőek lennének egy űrlap bevezetésével. Az 1980-as években Körmendy Lajos összeállított egy hungarikafeltáráshoz ajánlott űrlapot, aminek alapján létrehoztunk egy „Hungarikafeltáró adatlapot" (/. //. sz. melléklet), amelynek általános bevezetését ajánljuk. Az űrlap kötelezővé tétele azért lenne fontos a mindenkori hungarika-referensek számára, mert ezek kitöltésével kiszürhetőek lennének az ösztöndíjasok levéltárhoz beérkező beszámolói közül a levéltári hungarikaanyagokkal foglalkozók és mindemellett a használatával sokkal egyszerűbb lenne az adatbázis bővítése. A rendszerváltás után a hungarikakutatás terén is megszűnt a központi irányítás. Ugyanakkor a kutatások tovább folytatódtak, a külföldi és a hazai levéltárak közötti intézményi kapcsolatok egyre elmélyültebbé váltak. Örömmel hallunk a határ menti levéltárak szakmai együttműködéséről, a sikeres feltárásokról és a szomszédos országokban történő rendezésekről. A hungarikakutatás azonban nem tekinthető befejezettnek, jelentős feltáró- és gyűjtőmunka vár még a magyar kutatókra, hiszen kiemelkedő történeti értékű levéltári anyagok rejlenek, főként a határ menti levéltárak raktáraiban. Tekintettel az egységesedő Európára, talán nem kell az összes létező magyar vonatkozású iratot mikrofilmeznünk, de az iratok feltárása, a külhoni kollégák segítése az iratok rendezésében és megfelelő segédletek elkészítése továbbra is fontos feladat marad. A hungarikakutatás központosítását nem tartjuk kívánatosnak, azonban egy központi nyilvántartás az elért eredményekről, feltárásokról és kiadványokról, valamint a rendszeres tájékoztatás a folyamatban lévő kutatásokról elengedhetetlenül szükséges lenne, ami nagymértékben segítené a történeti kutatást. Mivel a Magyar Országos Levéltár a mikrofilmtárában már több mint 7 millió felvételnyi levéltári hungarikát őriz és itt található a „Hungarikajelentés-gyüjtemény" is, célszerű lenne itt kialakítani egy központot, ami arra lenne hivatott, hogy egységes nyilvántartásba £11. adatbázisba gyűjtse a külföldön lévő, magyar vonatkozású levéltári anyagokról szerzett információkat, valamint lehetőleg minél több segédletet biztosítson a külföldi levéltárakról a hazai történeti kutatók és a feltáró levéltárosok számára. Egy ilyen nyilvántartási és tájékoztatási központ létrehozásának egy lépcsőfoka az MOL Reprográfiai osztályán őrzött és adatbázisba épített Hungarikajelentés-gyüjtemény is. 54