Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 4. szám - Murber Ibolya: A bécsi Collegium Hungaricum újjászervezése (1963) / 26–40. o.

kozó tanulmányút céljából érkeztek Bécsbe; illetőleg azok számára, akik a CH programjainak lebonyolítása során előadóként vagy közreműködőként vettek részt. Az elszállásolás engedélyezéséhez a követ egyetértésére volt szükség. Nem lehetett azonban magas azon személyek száma, akik 1963 június-július folyamán a Collegium Hungaricumban szállást kaptak. Mivel június elején a követ még azt írta a külügyminisztériumba, hogy „ismételten le kell szögeznem, hogy jelenleg senkinek sem tudok a CH-ban szállást adni a megfelelő felszerelés (ágynemű) hiányában"

36

. Az esetleges szállásproblémák orvoslására a külügyminisztérium javasolta a pénzügyminisztériumnak, hogy a „Kulingassei lakásokat semmiképpen se adja fel".

37 1963. június 13-án ülésezett első ízben az a bizottság, amely arra volt hivatott, hogy a CH ösztöndíjasainak részére fenntartott szobák augusztusi igénybevételéről döntsön. Az ösztöndíjakat nem pályázati rendszer alapján lehetet elnyerni, hanem a minisztériumok egy meghatározott „ösztöndíjas kerettel" rendelkeztek, és a bizottság ebből a keretből gazdálkodhatott. Az ösztöndíjasok költségeit a K.KI költségvetéséből fedezték. Az első bizottsági ülés megállapítása szerint: „kapitalista országról lévén szó, csak olyan ösztöndíjasokat küldjünk ki, akiknél előre biztosítva látjuk azt, hogy osztrák részről segítségben fognak részesülni. Ilyenek elsősorban azok, akik könyvtárakat kívánnak igénybe venni, vagy akiknél a régebbi tudományos kapcsolatok folytán a kedvező fogadtatás biztosított. Ösztöndíjasokat, akik a fenti két kategóriába nem sorolhatók be, lehetőleg ne küldjünk ki, mert az politikailag kényes problémák elé állíthatná az induló Collegium Hungaricumot. Véleményünk szerint egy jobban átgondolt, kevesebb személyt érintő és viszonylag hosszabb tanulmányutat biztosító terv tudományos szempontból is hasznosabb lenne."

38 A bizottság ezirányú megállapításával a követ jelentésében egyet értett, de még további változtatásokat is javasolt. Megfelelőnek tartotta az ösztöndíjasok számának csökkentését és a tartózkodási idő meghosszabbítását. Azonban kérte, hogy az ösztöndíjasdöntésekről a CH igazgatóját időben értesítsék, hogy az igazgató az ösztöndíj megkezdésének időpontját meghatározhassa, illetőleg azt visszaigazolhassa. Továbbá hasznosnak vélte, hogy a bizottsági üléseken a CH egy képviselője is részt vegyen. Az első hónap ösztöndíjasaival kapcsolatosan kijelentette, hogy „az augusztus hónapra javasoltak közül csak azok fogadását lehet biztosítani, akik könyvtárakban végeznek kutatást". így a 12 pályázó közül

39 csak négy történész-kutató kapott lehetőséget a bécsi tartózkodásra. Az ösztöndíjasok 1963. augusztus l-jétől négy kétágyas kis lakást használhattak díjmentesen. Közös társalgót, esetleg más, „eszmecserére" alkalmas közös helységet nem tartottak fent az ösztöndíjasok számára. Az ösztöndíj havi összege 2400 schilling volt. Az Ösztöndíjasok biztosítását, az esetleges orvosi ellátás kérdését az 1963. augusztus 11964. július 1. közötti ösztöndíjas évben nem sikerült rendezni. Meisel igazgató 1963-64. évi jelentésében megállapította, hogy az ösztöndíjak odaítélésének módja nem minden esetben volt kedvező. Az ösztöndíjakat az illetékes miniszh MOL XIX-J1-j-Ausztria- XIV-1

31 -00475/1963 37. d. 37 MOL XIX-J-l-j-Ausztria-óXIV-131-001404/196 37. d. 3Í MOL XIX-J-1-j-Auszlria-XIV-131-00475/1963 37. d. ,y Egy fő az MTA, öt fő a művelődésügyi minisztérium, négy fő a földmüvelésügyi minisztérium és egy fö a külügyminisztérium keretéből. 4<i MOL XlX-J-H-Ausztria-XIV-13 1-00475/1963 37. d. 37