Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - Horváth J. András: Kutatók és kutatások Budapest Főváros Levéltárában 2003-ban / 25–40. o.

XII. Egyházi szervek 6 0,02 XIII. Családok 5 0,02 1 0,05 XIV. Személyi fondok 64 0,26 9 0,41 XV. Gyűjtemények 485 1,97 302 13,67 XVI. 1918-1919-es hatalmi szervek 6 0,02 XVII. Különleges feladatokra alakult bizottságok 500 2,03 5 0,23 XXIII. Tanácsok 2409 9,78 148 6,7 XXIX. Vállalatok 1529 6,21 3 0,14 XXX. Szövetkezetek 58 0,24 XXXIII. Külön intézkedéssel levéltárba utalt iratok 307 1,25 100 4,53 XXXV. Pártarchívumi iratok 2180 8,85 83 3,76 XXXVI. Fővárosi és kerületi önkormányzatok 41 0,17 19 0,86 ÖSSZESEN 24637 100 2209 100 Akadnak a kutatási igények szempontjából jelentősen felül-, illetve alulreprezentált fondfőcsoportok. Átfogó, generális voltánál fogva nyilvánvaló a nagy terjedelmű közigazgatási fondok és állagok iratainak állandó kutatótermi szereplése. Kevésbé jellemző ez ugyanakkor a szocializmus időszakára vonatkozó hasonló természetű irategységek esetében: nem áll ugyanis a kutatói érdeklődés teljesen arányban a tanácsi és a pártiratok mennyiségi mutatóival. Ennek egyik oka nyilvánvalóan a kutatási korlátozásokban keresendő, jóllehet ez az akadály a jogszolgáltatási iratok esetében is létezik, amelyek használatának arányai mégis nagyjából párhuzamban állnak az anyagterjedelemmel. Mindkét anyagcsoport főként politika- és társadalomtörténeti szempontú kutatói igények jelentkezése esetén kerül képbe. Csakhogy míg a jogszolgáltatási iratok többnyire közvetlen módon biztosítják az átlag kutató számára a korabeli jelenségvilág szemléletét, a tanácsi forrásanyag hatékony kutatói használatához, annak értelmezéséhez valójában a pártiratok sem igen volnának nélkülözhetők. Ilyenfajta „párhuzamos kutatási gyakorlat" meghonosodása azonban még inkább csak a jövő zenéje. A szakma számos képviselője számára megkérdőjelezhetetlen a gazdasági iratok forrásértéke, és máig széleskörű érdeklődés övezi ezeket — amivel viszont a kurrens kutatói igények nemigen esnek egybe. ,,Sajnálatos"(?) módon a gazdaságtörténeti kutatásokat végzők javarészét nem a gazdálkodó szervezetek konkrét tevékenysége, sokkal inkább a jogi-szervezeti-pénzügyi peremfeltételek érdeklik: ezek viszont jobbára a cégbírósági anyagban találhatók meg. 2003-ban a 42 gazdálkodó szervezetre vonatkozó kérőlapbeadással szemben a cégbírósági állag esetében 72 kérőlappal találkozunk. Ez az adat arra is figyelmeztet, hogy bár nem hanyagolhatók el a gazdasági fondok esetében elvégzendő nélkülözhetetlen rendezési és segédletezési feladatok sem, a hangsúlyosabb kutatói igénynek és érdeklődésnek megfelelően az elsőrendű cél mégis inkább az elsődleges cégbírósági adatok hozzáférésének előmozdítása. A szocializmus-kori közigazgatási és pártanyagra vonatkozó szolid érdeklődés oka a kutatási korlátozások mellett az e forrásokra történt kutatási szocializáció hiányában is 27