Levéltári Szemle, 55. (2005)
Levéltári Szemle, 55. (2005) 3. szám - A második nemzetközi szabvány: az ISAAR (CPF) / 32–70. o.
ra), vagy ha megváltozik egy intézmény neve (pl. KSH esetében Magyar Királyi Statisztikai Hivatal i II. Központi Statisztikai Hivatal) akkor az általa kiadott, vagy róla szóló müveket együttesen is meg lehessen találni, a földrajzi nevek eltérései esetén pedig meg lehessen találni pl. egy Pozsonyról szóló könyvet akkor is, ha a címében Pressburg vagy Bratislava szerepel. A besorolási rekordok haszna egységes könyvtári adatbázisok esetén kézenfekvő: az ilyen leírások elkészítésével és a hozzáférési pontok megadásával ún. névtér adatbázisok létrehozásával nagy mértékben támogatni tudják a hatékony kéresést. 10 A fenti probléma levéltári területen is jelentkezik, különösen az egységes levéltári leírások (archivál description) és levéltári adatbázisok építésénél került előtérbe. A Nemzetközi Levéltári Tanács még idejében érzékelte a problémát és gyakorlatilag az egységes, több szintű levéltári leírás, az ISAD (G) készítésével párhuzamosan, arra építve és figyelembe véve a könyvtári terület eredményeit, megkezdte a levéltári „authority record"-ok szabványosításának kidolgozását. A cél eredetileg az iratképzők egységesített leírása volt, ami azt szolgálja, hogy pl. az azonos nevű fondképzőket egymástól meg lehessen különböztetni (gondoljunk pl. két egyező nevű, de nem azonos személy két különböző levéltárban őrzött személyi fondjára, hasonló vagy megegyező nevű, de nem rokon családok anyagaira, vagy pl. az ország két végén található település egyaránt Kossuth Lajosról elnevezett általános iskolájára stb.), vagy a különböző levéltárakban őrzött eltérő megnevezésű, de azonos provenienciájú anyagok összekapcsolására (pl. a személyi hagyatékok, családi anyagok esetén stb.), vagy akár egy intézményben található, de két különböző fondfőcsoportba sorolt iratanyag összekapcsolására (pl. egy adott vállalat XI. és XXIX. fondfőcsoportba sorolt anyagát), de arra is szolgál, hogy az egyes iratképzők jogelödjeit és jogutódjait, vagy felmenőit és leszármazóit és azok levéltári anyagát is össze tudjuk kötni. Az ISAD (G) első, 1994-es kiadása is utalt már arra, hogy az ún. kontextusra vonatkozó adatokat (Context area, a kissé félrevezető magyar fordításban: Meghatározó adatok), elsősorban az iratképző nevét, ül. az igazgatástörténeti / életrajzi adatokat külön azonosító fájlban (authority filé) lehet a leíráshoz kapcsolni. Az ISAD (G) 2000-es kiadása pedig már konkrétan utal az ISAAR szabványra és levéltári azonosító leírások (archivál authority record) készítését javasolja, egyúttal külön adatmodellt is nyújt a két leíró szabvány összekapcsolására. Tehát az ISAAR (CPF) lényegében az ISAD (G)-ben található hat (a 2000-es kiadásban hét) adatcsoport közül egynek, az iratképzőkhöz kapcsolt kontextuális („meghatározó") információk szabványos, több szintű leírására szolgál. Mindennek lényegében akkor van haszna és jelentősége, ha a szabványosított levéltári leírások országos szinten egységes informatikai környezetben készülnek. Tudomásunk szerint ISAD (G) kompatibilis rendszer jelenleg egy működik hazánkban, a BFL által létrehozott Registrum, amelyet több levéltár is átvett, ám használata nem országosan elterjedt és elfogadott, így nem is beszélhetünk szabványosított egységes országos leírási A problémára általában I.: Javaslat az NDA névtér működtetéséhez. Összefoglaló tanulmány. Összeállították az NDA névtér munkacsoport tagjai: BERKE BARNABÁSNÉ (OSZK, a csoport vezetője), FARAGÓ IMRE (ELTE TT), PLIHÁL KATALIN (OSZK), PRAJCZER TAMÁS (GEOX Kft.), SIKOLYA ZSOLT (IHM), Tanácsadó: SZAKADAT ISTVÁN (BME-MOKK). 2004. március. Elérhető a Nemzeti Digitális Adattár honlapjának Dokumentumtármenüjében: http://www.nda.hu/engine.aspx?page=DocStore . 33
