Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 2. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Szlabey Dorottya: Beszámoló a Münchenben 2004. július 19–30. között tett tanulmányi látogatásokról / 77–84. o.

zik, ill. van egy kémiai laboratórium, ahol a vegyészük heti 2-3 napot dolgozik, vizsgá­latokat végez, és oldatokat készít. Szintén részidős munkakörben mikrobiológus is ren­delkezésre áll, mindketten tanítanak az egyetemen. A műhelyszobák mellett van házi könyvtár is, ahol a szakirodalom, szakfolyóiratok hozzáférhetők. A labor, a számítógé­pes internetes kapcsolat, a mikroszkóphoz csatlakoztatható monitor az oktatásban is szerepet játszik, mivel itt a könyvtárban hároméves szakmai tanfolyamokat tartanak, egy időben 5-6 hallgató számára. A tanítás a hét két napján folyik elméletben és gyakorlatban. Az oktatás szervezé­sével külön titkárnő foglalkozik, az oktató által készített, másolt jegyzetet azonban csak papíröntésből mutattak és kaptunk. Az első évben bőrrel, bőrkötésekkel foglalkoznak, a másodikban főleg pergamennel és papíröntéssel, az utolsó évben a fatáblával, fém vére­tekkel. A fatábla kisebb hiányait kenderkóccal, zsinegnyesedékkel kevert bőrenyvvel, vagy enyv és fapor keverékével egészítik ki. A nagyobb hiányoknál fa csapszegeket építenek a törésfelületbe fúrt kis lyukakba, és erre építik rá az enyves anyagot, majd formára csiszolják. Mint mondták, a módszer kíméletes, mert az eredeti töredezett szél csonkolása nélkül készíthető el a kiegészítés. A könyvrestauráló műhelyben éppen a Mantova kódex különböző korból származó pergamen lapjainak javításával foglalkoztak. A sérült, régebbi lapokat bontották csak le, mivel a fűzés nagyrészt jó állapotban volt. A kötéstáblákat és borítókat a könyvtesten konzerválták. A le nem bontott lapokat a könyvben javították ki egy helyben előállított, formában speciálisan, ugyanakkor anyagában tradicionálisan elkészített vékony (kb. 2-3 g.) japán papírral. Ezt a fátyolpapírt egy japán restaurátor kolléganő készíti. Az ázsiai országból vásárolt drága növényi rostokat megfőzi, rostosítja és szigetelőszalaggal csí­kosán leragasztott szitára meríti ki. így egészen vékony, szinte leheletnyi, csíkos megje­lenésű, de összefüggő javítópapírt kap. Ezek a vékony csíkok könnyedén elválaszthatók egymástól, hosszú rostjaik miatt erős tartást adnak a szakadások javításánál A ragasztá­sukhoz főzött búzakeményítőt használnak kevés metil-cellulózzal keverve. A könyvek­ről leválasztott, vissza már nem helyezhető bordazsinegeket, oromszegőt és fűzőcérnát speciális palliumban helyezik el, lencérnával rögzítve, megjelenítve eredeti elhelyezke­désüket. A papír és pergamen töredékeket általában japán papír csíkokkal, nyúlenyvvel rögzítik egy egyedi megoldású külön tokba, amelyet az eredeti tárgy mellett helyeznek el a védődobozban. Magas színvonalon folyik a Könyvtárban a papíröntéssel végzett restaurálás és en­nek oktatása. Az öntőgépbe beépíttettek egy alsó világítóegységet, így átvilágítva köny­nyebb a szakadt részek összeillesztése. Ebben a műhelyben a lapok kasírozására, meg­erősítésére hosszú rostokból álló, saját kezűleg öntött igen vékony papírt (2 gr) használ­nak, nem pedig előre gyártott kész japán papírt. A még nedves, szitával filclapokra kiemelt öntéssel pótolt lapra borítják rá a megfelelő súlyú és méretű, öntött, anyagában egyfajta akril enyvezésű fátyolpapírt. Ez a papír annyira vékony, hogy a megmutatott mikroszkópos felvételeken (160-200-szoros nagyításban) mindössze egy-egy rost lát­szott egy betű felületén, mégis rugalmasabb és erősebb lett a tintamarásos, meggyengült lap. Az öntéshez a rostokat maguk színezik. A restaurátor hölgy, aki mindezt részlete­sen elmagyarázta, megmutatta ennek menetét is. Általában por formában veszik a di­rekt színezéket, mivel kis mennyiség is elegendő és könnyebben tárolható, mint a folya­81

Next

/
Oldalképek
Tartalom