Levéltári Szemle, 55. (2005)
Levéltári Szemle, 55. (2005) 2. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Szlabey Dorottya: Beszámoló a Münchenben 2004. július 19–30. között tett tanulmányi látogatásokról / 77–84. o.
lémát jelentenek a második világháború utáni, amerikai kormányzás alatti időszakban készült iratok másolatai, aminek eredeti példányai Washingtonban vannak. Hitelességük miatt lefűzték és lepecsételték ezeket, de a fénymásolatok minősége és állapota kérdéseket vet fel várható élettartamuk szempontjából. Kutatásuk csak nemrég kezdődhetett el. A levéltár más raktáraiban nagy mennyiségű könyvet, ül. könyvformájú iratot őriznek. Sok a teljes és félpergamen kötés. A kezelt, restaurált könyveknél a kötést a nyílás mentén elvágták, mert nehezen nyílt, ez a módszer figyelhető meg a fehér timsós cserzésű, disznóbőrkötéseknél is. A bőr merevsége miatt, ül. a régi javításoknál egyszerűen átkötötték a könyvet világos vászongerinccel. Érdekes, hogy a raktárba restaurátor is bemehet a kulcsot felvéve, de nem hozhat ki engedély nélkül semmit. Beszélgetéskor a könyvekkel foglalkozó kolléganő elmondta, hogy szerencsére kevés ilyen, károsodott kötés van a gyűjteményben, és többségében régen károsodott rovarrágástól. A bőr merevsége jelenti a fő problémát. A kódextöredékbe kötött könyvek némelyikéről levették a pergamentöredéket és ezeket is általában világos vászonba, félvászonba vagy speciális papírba (műpergamen) kötötték be. A délutánt és még két napot a levéltár restauráló műhelyében töltöttük el, ahol rövid bemutatkozó beszélgetés után, amin részt vett a levéltáros osztályvezető asszony is (Dr. Martina Haggenmüller), a műhelyben, munkában lévő tárgyakon mutatták be az általuk alkalmazott kezelési módszereket. Egyfajta központként Bajorország minden levéltárának restaurálnak, és ezt ingyen teszik. A munkákat a műhelyvezető, Francesco Carmenati úr adja ki a Bajor Tartományi Könyvtár szakmai tanfolyamát végzett vagy könyvkötő végzettségű kollégáknak. Az adott tárgy restaurálásának lépéseit együtt beszélik meg, majd mindenki a feladataként szereplő tárgytípussal foglalkozik (térképek és plakátok vagy pergamen és pecsét vagy könyvek stb.). A műhely több, tágas helyiségből áll. Az egyikben végzik a nedves tisztítást, de itt van az a nagyméretű asztal is, ahol térképekkel, tervrajzokkal, plakátokkal dolgoznak. Először egy szöveges plakát nedves tisztítás utáni restaurálását láthattuk. A levéltárban kalcium-hidroxidot vízzel [Ca (OH) 2 ] vagy magnézium-karbonátot etilalkoholban használnak savtalanításra, de ritkán, mivel a vezetékes víz karsztvíz, és állításuk szerint magas kalciumtartalma sokszor feleslegessé teszi a semlegesítő oldat használatát. Tömeges savtalanítást végző céggel nincsenek kapcsolatban. A javítandó részt háttal fölfelé egy kis, hordozható átvilágítós lapra helyezték. A szakadások javításához hátoldalról japán fátyolpapírt és főzött búzakeményítőt használtak, aminek kezelt alapanyagát Japánból veszik (Shofu). A plakátot ezután szintén japán módon kasírozták két részből föltett japán fátyolpapírral (Hosokawa 9 g) és egy vastagabb (19 g-os) japán papírral. A kivitelezéshez minden eszköz rendelkezésükre áll, különböző japán ecsetek, papírok és különböző méretű kari-barik (japán kasírozó táblák). Eltérő az általunk is alkalmazott stílustól, hogy a ragasztóval megkent papírt nem fokozatosan simítják a benedvesített felületre, hanem a vonalzó segítségével ráengedik, majd egy speciális, bambuszszálakból készített ecsettel „rákalapálják" a tárgy hátoldalára. Fontos és hasznos témának bizonyult a pergamen és a pecsétrestaurálás, és az ezzel kapcsolatos tapasztalatcsere. Az oklevelekkel rendszeresen egy restaurátor foglalkozik. 78
