Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 2. szám - Köbel Szilvia: A lelkiismereti és vallásszabadság jogi szabályozása néhány volt szocialista országban 1945–1989 között / 53–61. o.

szagokkal szembeni magatartása, valamint az egyházak békeharcának a koordinálása

1 (Prágai Keresztyén Békekonferencia,

13 Európai Keresztények Berlini Konferenciája) volt. 1975 után (a Helsinki Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet) „a nemzetközi enyhülés" következtében „az egyházak közötti kapcsolatok is új fázishoz" érkeztek. Ettől kezdve az egyházügyi hivatalok találkozóin részt vettek a mongol, kubai, kambodzsai, laoszi és vietnami hivatalok képviselői is, az európai és az ázsiai „egyházi szervezetek béketörekvéseinek egyesítése" céljából. 1985-ben pedig a mongóliai Ulánbátor adott otthont az értekezletnek.

1 Pártállami egyházpolitika Az egyházügyi hivatalokhoz hasonlóan, a kommunista pártok által kiadott egyházpolitikai határozatok, valamint az állam és az egyházak kapcsolatait meghatározó jogi szabályozások is — az egyes országok sajátosságainak megfelelően — változatos képet mutattak. Általánosságban elmondható azonban az, hogy a szocialista államokban az állam és az egyház elválasztása, valamint a vallásszabadság deklarációja nem az egyházak szabad, autonóm működését eredményezte, hanem tevékenységük visszaszorítását, és az erőteljes állami ellenőrzést. Ez legradikálisabban Albániában valósult meg, ahol gyakorlatilag törvényen kívül helyezték az egyházakat. Jugoszláviában ezzel szemben a lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányban foglalt elvének biztosítására igen figyelemreméltó jogi szabályok születtek. Szovjet-Oroszországban 1918. január 20-án jelent meg a Népbiztosok Tanácsának „a lelkiismereti szabadságról, az egyházi és vallási közösségekről" szóló dekrétuma. A dokumentum kimondta az állam és az egyház, valamint az egyház és az iskola elválasztását, valamint a vallási diszkriminációk tilalmát. Az elválasztás jegyében intézkedett arról, hogy „minden hivatalos iratból az állampolgárok vallási hovatartozására vagy nem tartozására vonatkozó bármiféle utalást törölni kell", „az állami és más közjogi társadalmi szervek tevékenységét" pedig „semmilyen vallási szertartás vagy ceremónia" nem kísérheti, valamint az egyházi adó kényszerjellege is megszűnt. Az egyházak és vallási közösségek státuszára ezentúl a „magántársaságokra és magánszövetségekre" vonatkozó szabályok lettek az irányadóak. A dekrétum a vallási diszkriminációk felszámolásán túl az egyházak működésének ellehetetlenítését is célul tűzte ki. Eszerint a vallási szertartásokat annyiban szabad végezni, 12 Pl. Az egyházügyi hivatalok 1961. évi találkozóján a szocialista országoknak az Egyházak Világtanácsa ÚjDelhi-i ülésén résztvevő egyházi delegációinak „egységes irányvonala és magatartása" érdekében a következőket írták elő: „Mindent el kell követniük azért, hogy megfelelő hatást gyakoroljanak a nyugati haladó egyházi emberekre, valamint a gyarmati és félgyarmati országok küldötteire. Meg kell ingatni az ideológiai alapokat, meg kell ragadni minden lehetőséget arra, hogy a világgyűlés befolyásolásával a legfontosabb nemzetközi kérdésekben a béke erői javára dőljön el a küzdelem." MOL XIX-A-21 -e-0014-7/1961. 13 A Prágai Keresztyén Békekonferencia 1958 júniusában jött létre „a szocialista tábor egyházügyi hivatalainak kezdeményezésére. Célja: a szocialista országok protestáns egyházainak aktivizálása a békéért folyó harcra, szoros együttműködésben a Szovjetunió pravoszláv egyházával. Célja továbbá, hogy a szocialista országok haladó gondolkodású vezető teológusai mellett a nyugati országokból is vonjon be minél több haladó gondolkodású tekintélyes teológust a Prágai Keresztyén Békekonferencia munkájába." MOL XIX-A-21-d-0014-5/1960. 14 MOL XIX-A-21 -e. Egyházügyi hivatalok értekezletei. 55