Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 1. szám - Bilkei Irén: Adatok Zala megye 16. századi archontológiájához / 39–57. o.

amit 1540-ig viselhettek. Közben 1538-ban egy oklevélben Illadiai Palatics János, Török Bálint híve comes comitatus Zaladiensis-nek nevezi magát. A cím bizonyára János királytól származik, ugyanúgy, mint Pölöskei Ördög Mátyásé 1539-ből egy hiteleshelyi oklevélben. 1541-től az alsólendvai Bánffy testvéreké a főispáni szék. Az alispánok (2. táblázat) valószínűleg a mohácsi csata — és Akosházi Sárkány Ambrus akkor bekövetkezett halála — után is hivatalban maradtak: Hosszútóti György alispánságára van adat 1528-ból, Csányi Balázs alispánsága is feltételezhető, és mint fentebb láttuk, ö képviselte Zalát az 1527. évi budai országgyűlésen. A kettős királyválasztás korából alig van adatunk, majd 1540-től másfél évtizedig Zala megye egyik (néha mindkét) alispánját a Gersei Pethő család adta. 1544 és 1552 között Kányaföldi Kerecsenyi Mihály, majd 1554-55-ben Zichy Rafael, mindketten Nádasdy Tamás servitorai, viseltek alispánságot. Végül sikerült néhány új adattal kiegészíteni a szolgabírák-alszolgabírák névsorát is. (3. táblázat) Rájuk az alábbiakban, a királyi emberek kapcsán fogok visszatérni. Királyi embereknek (homo regius sive palatinalis) nevezték azokat a személyeket, akik a király vagy valamelyik nagybíró megbízásából közreműködtek a hiteleshelyi eljárásoknál.

19 Szakály Ferenc vetette fel először, hogy a köznemesség kevésbé módos rétegeiből kerülhettek ki a királyi emberek, ugyanonnan, ahonnan a szolgabírók és az esküdtek.

20 Ezért is látszott indokoltnak az ebben az összefüggésben való vizsgálatuk. A közelmúltban Engel Pál a középkori Valkó megyei oklevelek kapcsán először vizsgálta összefüggéseiben a kérdést.

21 A zalai hiteleshelyi oklevelek regesztázása a felszínre hozta a két konvent okleveleiből a hiteleshelyi eljárásokhoz kijelölt királyi emberek nevét. 1526 és 1544 között a már publikált (1. 10. Íj.), 1545 és 1548 között pedig kéziratban lévő regesztáim közül a kb. 570 oklevélből 61-ben neveztek meg királyi embereket. Ezeket az adatokat kíséreltem meg a 4. táblázatban összefoglalni. A királyi emberek neve mellett feltüntettem annak a nevét, akinek az ügyében az eljárás történt és az eljárás helyét, valamint időpontját is. A jogügylet tárgya a 61 esetből egy határjárás, négy idézés volt, a többi birtokba iktatás (introductio et statutio), ez utóbbiakat nem jelöltem külön. Ha az Engel Pál által levont következtetésekből indulunk ki és az ott felvetett szempontok szerint tekintjük át a királyi emberek névsorát, látható, hogy a Valkó megyei középkori oklevelek adatai sok hasonlóságot mutatnak a kora újkorból származó zalaiakkal. Engel Pál megállapítása, amely szerint a potenciális királyi embereket a kérelmező nevezte meg a saját ismeretségi köréből, Zalában is bizonyítható. (Arra, hogy a kijelöltek közül kire és miért esett a választás, nem tudtam magyarázatot találni. A relatiós oklevelekben a ténylegesen kiválasztott ember nevét a táblázatban kurzív szedés jelöli.) Látható, hogy a királyi emberek között a megye középbirtokos családjainak — amelyek egyébként a hivatalvállalókat is adták — neveit fedezhetjük fel.

22 Végignézve a névsort, négy csoport ismerhető fel közöttük. A kérelmező 1. ismert, köztiszteletben álló 19 WERBŐCZY ISTVÁN: Triparűtum. A dicsőséges magyar királyság szokásjogának hármaskönyve. Reprint kiadás. Bp., 1990. II. fej. 21. 20 SZAKÁLY FERENC. Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt i3J4-1525. Szekszárd, 1998. 66-67. 21 ENGEL PÁL: Királyi emberek Valkó megyében. Mediaevalia Transsilvanica, 3. (1999) 71-88. 22 BlLKEI L: Zala megye nemessége, i. m. 32-58. 41